A McCaffrey sorozat harmadik része.
Amikor elvesziktőle a zenét, Menolli szembeszáll a hagyományokkal, és megszökik. A történet atúlélésről szól, az embertelen választásokról, az álmok beteljesítéséről, éslegfőképpen: a tűzgyíkokról.
Kiadó: Delta Vision
Ãra: 1790 Ft-
Terjedelem: 248 oldal
Úgy tűnt, minthamaguk az elemek is gyászolnák a jóságos, vén hárfás halálát – három napon átfújt a délkeleti szél, a kikötőbarlang fogságára kárhoztatva a halottas bárkát.
A vihar alatt Janusz tengeri nagyúrnak maradt ideje – a kelleténél talán még többis –, hogy a kellemetlen helyzeten rágódjon. A várakozás kényszerű napjaibanmindenkit megkeresett, aki képes volt tartani a ritmust és kiénekelni a kívánthangokat, de mindenkitől ugyanazt a választ kapta. ők nem tudják megfelelőenelénekelni a Halottak Dalát a vén hárfás tiszteletére. Menolli igen.
Ilyenkor Janusz felmordult, és haragosan toppantott. Elkeserítette, hogyszavakkal nem fejezheti ki, miért bosszantja, idegesíti ennyire ez a válasz.Hiszen Menolli csak egy lány! De még ha rendes, csinos lány lenne – ő azonbanszikár és hórihorgas, akár egy szálfa. A birtokost elöntötte a keserű epe,akárhányszor eszébe jutott, micsoda balszerencse, hogy jelenleg Menolli azegyetlen az egész Félhold-tenger alagban, aki a vén hárfáshoz hasonlóan azösszes hangszeren játszik. A hangja tiszta, ügyesen bánik mind a húros, mind afúvós hangszerekkel, és el tudja énekelni a Halottak Dalát. Janusz a fejéttette volna rá, hogy az a szörnyű fruska azóta gyakorolja a dalt, hogy a vénPetiron ágynak esett, és a végzetesnek bizonyuló láz rózsái kigyúltak az arcán.
–Neki kell vezetnie a gyászszertartást, Janusz – jegyezte meg Mavi, a tengerinagyúr felesége azon az estén, amikor a vihar enyhülni kezdett. – Most az alegfontosabb, hogy megadjuk Petironnak a végtisztességet; szerintem egyáltalánnem számít, hogy ki énekli a Halottak Dalát.
–Az öreg tudta, hogy haldoklik. Miért nem tanította meg az egyik fiúnak a dalt?
–Azért nem – felelte árnyalatnyi éllel a hangjában az asszony –, mert tudta,hogy minden férfikézre szükségünk van, ha eljön a halászat ideje. – Igaz, de akis Traniltyt tudtuk volna nélkülözni…
–Elfelejtetted, hogy őt dajkaságba adtuk Iszta-tenger alagjába?
–és az a másik kölyök, Foroltéknál, ő…
–Az ő hangja már elkezdett mélyülni, és nem elég tiszta. Lásd be végre, Janusz,hogy csak Menolli tudja illendő módon elsiratni a vén hárfást.
Janusz, bár tudta, hogy a feleségének igaza van, mély morranással fejezte kinemtetszését, és ingerülten izgett-mozgott a szőrmékkel bélelt alvóvacokban.
–A többiek is ezt mondták, ugye? Akkor hát minek emészted magad még mindig?
A férfi abbahagyta a forgolódást, és lemondóan sóhajtott.
–Meglásd, holnap jó fogásotok lesz – dünnyögte két
ásítás között a felesége. Mavi jobban szerette, ha az ura a halászatotirányítja, és nem az alagban jár-kel rosszkedvűen. Az asszony tudta, hogyJanusz a legjobb tengeri nagyúr, aki a Félhold-tenger körzetét valaha isigazgatta: az alag virágkorát élte; a tárolóbarlangokban halmokban álltak acserekereskedelem révén szerzett áruk. Számtalan fordulat óta egyetlen embertvagy hajót sem vesztettek, és ez szintén Janusznak volt köszönhető: a nagyúrmindenkinél jobban ismerte az időjárás szeszélyeit. Azonban a férfi, akihalászhajója fedélzetén a legeszelősebben tomboló viharokkal is szembeszállt, aszárazföldön tehetetlennek érezte magát, és minden váratlan fennakadás – lettlégyen szó bármilyen hétköznapi problémáról – a kétségbeesés határára sodorta.
Mavi jól tudta, hogy Janusz neheztel legfiatalabb gyermekükre. Ami azt illeti,időnként ő maga is aggasztónak találta a lány viselkedését. Menolli kitartóvolt, és kivételesen ügyes: minden hangszeren bámulatos könnyedséggel játszott.Utólag az asszony úgy vélte, talán nem volt a legbölcsebb ötlet hagyni, hogy alány – miután megtanulta az összes tanítódalt – állandóan a vén hárfásközelében lebzseljen. Igaz, amikor Petiron megbetegedett, Menolli gondosanápolta. Az öreg kifejezetten kérte, hogy a lány mindig mellette legyen, Mavipedig örült, hogy átmenetileg megszabadulhat a Menolli okozta gondoktól.Különben is, ki utasíthatta volna vissza egy vén hárfás kívánságát? Ráadásul,gondolta az asszony, elhessegetve magától a nyugtalanító emlékeket, nemsokáraúj hárfásunk lesz, és Menolli részt fog venni az alagbeli munkákban, ahogy azegy hozzá hasonló fiatal lányhoz illik.
