Az egyik cselekményszál a parasztlányból lett birodalmi császárnő, Modina sorsát követi. A korábban Thrace néven megismert újdonsült uralkodónő csak egy eszköz a birodalom hatalmasainak kezében, és ennek megfelelően is bánnak vele. Az apja halála miatt egyébként is teljes apátiába süllyedt Modina tudomást sem vesz a külvilágról, mígnem egy helyi lány kerül mellé segítő mindenesként. A cselekményszál lényegében annyi, hogy a jószívű és gondoskodó Amilia hogyan hozza vissza az élők közé az ifjú császárnőt. Mivel mindezt az egyszerű származású, alacsony sorú (bár olvasni tudó!) Amilia szemszögéből látjuk, arról nem sokat tudunk meg, hogy valójában mi zajlik a Novron Birodalomban.
A másik történetszálon összefonódik Royce és Hadrian sorsa Melengárral. Mivel fővárost körbezárták, és Alrik király össze-vissza kapkod, Arista hercegnő veszi kezébe az irányítást. Royce és Hadrian kíséretében egy veszedelmes útra indul, hogy szövetségeseket találjon a Birodalom elleni harcban.
Annak ellenére, hogy egy királyság és egy birodalom áll szemben egymással, az akció és csatajelenet még kevesebb, mint az előző kötetekben. A szereplők idejük nagy részét úton, avagy lerobbant kocsmákban töltik. A feszültséget nem is a szereplők életben maradása miatt érzett aggodalom tartja fenn (nyilván túlélik, még csak a harmadik kötet a hatból, és Sullivan nem egy George Martin, nem öli halomra a főszereplőit), hanem a titkok. Arista titkolózik a bátyja előtt, Hadrian apja titkolózott a fia előtt, Royce titkolózik Hadrian előtt, a Novron Birodalom titkolózik a világ előtt, szekták őrzik az Örökös titkát, a mágus Ezrahaddonnak is megvannak a maga titkai… Ez fokozatosan lendíti előre a történetet, miközben az olvasó általában több mindent tud, mint a szereplők külön-külön,
A titkok nem az akciódús eseménysornak, hanem a karakterközpontúságnak kedveznek, és a Birodalom születik voltaképp Arista felnőtté válását mutatja be. A karakter fejlődését jól jellemzi, ahogy a Royce-hoz és Hadrianhoz való viszonya változik az út során, és ha ez nem lenne elég, néha belelátunk a fejébe, a gondolatai, kételyei közé is. A négyszáz oldalon a szeleburdi, meggondolatlan lány végül bátor, mágikus képességekkel rendelkező vezetővé növi ki magát.
Royce és Hadrian karaktere esetében nem a változáson vagy a fejlődésen van a hangsúly, hanem az egyéniségük nagyobb mélységeket kap. A regény első felében ez néha zavaróan erőltetett, szájbarágós módon történik. Később, ahogy a tolvajok elindulnak szövetségeseket keresni, jóval kevésbé direkté válik a jellemábrázolás. Útközben Royce és Hadrian is eljut gyerekkora színterére, és a múltjukon keresztül értjük meg természetüket, viselkedésüket, motivációjukat.
A főszereplők közül egyedül Amilia, a császárnő tanácsadója halovány, míg a mellékszereplők, a bölcs mágus-tanár hosszú, ősz hajjal, szemüveggel és dumbledori huncutsággal; a hőssé váló utcagyerek; a tüzes szívű, rettenthetetlen forradalmár pár jellemvonással is igazán érzékletes. Egyes mellékszereplőkkel kapcsolatban azonban idegesítő a gyakorlat, hogy az egyszerűségüket a beszédmódjukkal akarja a szerző bemutatni. Lehet, hogy angol nyelven több lehetőség van erre, de a magyar fordításban a sokadik „igyá’ oszt fog’ be” jellegű mondatok inkább zavaróak.
A szerethető figurák és a pár remek jelenet ellenére a Birodalom születik összességében súlytalanra sikerült. A karakterközpontúság a regényvilág megrajzolásának rovására ment, ezért bár elvileg birodalmak és királyságok sorsa forog kockán, a szembenálló felekről annyira a háttérbe szorultak, hogy nem érződik, mekkora a tét. Ez az érzés a regény utolsó negyven oldalán változik meg, úgyhogy érdemes várni a negyedik kötetet.]]>
Michael J. Sullivan: Birodalom születik – Riyria-krónikák, 3. kötet
