Az emberi szellem bölcsője a mágia, a misztikum. Nem lennénk emberek, ha nem érdekelne minket – még hogyha hangyányit is – a megfejthetetlen, a titok. Az emberiséggel párhuzamosan a Földön megjelenő természetfelettinek is van történelme, ezáltal olyan hézagok, rejtélyes zeg-zugok is előfordulnak, amelyek hajtják az embereket a felfedezésre. E kettőnek – mivel szorosan összefüggenek, kölcsönösen formálják egymást -, vannak átfedéseik. Lássunk erre egy igazán egyszerű és népszerű példát: miért és hogyan építették a piramisokat Egyiptomban és a Yucatán-félszigetenő Egy olyan rejtély ez, aminek egyszerre van spirituális, mágikus magyarázata, és racionális, ridegen történelmi oka is.


Bevezetés

E cikksorozatnak a célja a boszorkányság világtörténelmi alakulásának, fejlődésének bemutatása, olykor áthajolván az ezoterikus világ néhány pillérének bemutatására. Mindez pusztán tájékoztató jellegű, az igazi mélységeiben nem kívánom itt ismertetni mindazt a tudást, amire az emberiség szert tett ezekkel a dolgokkal kapcsolatban.
"A varázslat-mágia – mint vallástörténeti jelenség – abban áll, hogy az ember rendszerint e célra alkalmas egyén – a varázsló – által meghatározott szavak, cselekmények, eszközök segítségével akar birtokába jutni rejtelmes, a természet rendes folyásában nem nyilvánuló erőknek, hogy ezeket a saját céljaira használhassa." (Röck Gyula: A mágia története)

Nem kívánkozok hittérő szerepet vállalni, botor próbálkozás lenne, de néhány helyen mégis a személyes véleményem és meglátásom szerepel.
Mágia az őskorban

Miután az ember kiemelkedett a földből, és önmaga keresésének útján elindult, nem élhetett csakis spirituális életet. Az anyag, a matéria és a spirituális világ egyszerre kellett, kell, hogy éljen az emberben. Őseink, mintegy huszonötezer évvel ezelőtt a természet gyermekei voltak, függtek az olykor kegyetlennek minősített természettől. Az ő vadjain és gyümölcsein éltek, egyben ők is az ő vadjai voltak. Ám megőrizték belső erejüket, ami szintén a természet ajándéka volt számukra. Környezetükben látták a rejtélyt és az otthont egyaránt; vágyaik ugyanúgy képesek voltak megtestesülni a természetben, ahogy a félelmeik is.
A legelső istenek kora volt ez, mikor az ember nem csak egy fában, de akár egy állatban is olyan misztikus erőket volt képes megpillantani, amiket magasan önmaga fölé helyezett, ezáltal istenivé váltak erejük. Külön isteni erő vigyázott bizonyos állatokra, külön erő uralkodott a szeleken, a napfényen, és a vadászaton.
Az első emberek főként szarvval, aganccsal ellátott állatokat ejtettek, számukra nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a vadászat istene is aganccsal díszíti magát. A szél ura megfoghatatlan, a Nap istene melegséget sugároz.
Első isteneik az állatok és az emberek összevont mintájára születtek, totemeik pedig állatokat mintáztak. Ahogy környezetüket is egy, náluk sokkal hatalmasabb erőként tisztelték, úgy az állatokat is felruházták az istenek erejével. Az első emberek hite még tisztán "állati" volt (vallásukat idegen szóval animizmusnak nevezzük), a totemállatokra tilos volt vadászni. Ha mégis elejtettek egyet, a felső hatalmak bocsánatáért esedeztek – ez persze nem egyszer fordult elő, főleg akkor, ha netalántán a bőségistennő nem ajándékozta meg az embereket más vadak elejtésének lehetőségével. Az ember aztán rájött, hogy ahogy a természet állataiban is lakozik az erő, ugyanúgy benne is meg kellett, hogy legyen ez a hatalom.
A férfinemű istenségekkel nem teljesen párhuzamosan alakultak ki, teremtődtek meg a női isteni erők is. A vadászat sikere az istenen múlott, de hogy ne fogyatkozzanak meg az elejtendő vadak, gondoskodni kellett a termékenységről, a bőségről is, ez pedig már jellemében hordozza a női aspektust. Vitás kérdés, hogy hímnemű, vagy női isteneket tiszteltek először. A férfi és a nő misztikuma az egyesülés, a kettő együtt adja magát a teremtés erejét. Lehetnék feminista, és mondhatnám, hogy a nők alkották meg először a vallást, hisz maga a női lélek fogékonyabb a megfoghatatlan, misztikus dolgokra; elég, ha a titokzatos női megérzésre gondolunk. Viszont nem óhajtom ezáltal lebecsülni a férfiakat, mert az ő erejük nélkül a nők is semmik lennének.
A fallikus fegyverek a férfierőt jelképezik, míg a domború termékenység istennő-ábrázolások telt formái magát a nőt.
Az ősember a szertarásokon a céljának megfelelő szellem jóindulatát kívánta megnyerni. Egy sikeres vadászat eljátszása agyagból formált szarvassal és fegyverekkel felhívta magára az isten figyelmét, s ha megtetszett neki az előadás, hát kegyével kísérte a vadászokat. Fegyvereik mágikus erővel töltődtek meg az agancsos isten áldásaként.
Amíg az ember vándorló, halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, nem telepedett le, a férfi magasabbrendű ereje volt fontosabb, de mikor a letelepedés után a fő forrássá a földművelés vált, a termékenység istennőinek népszerűsége és tisztelete nőtt meg egy darabon.
Mivel nem művelhették a földet egész évben, az két részre oszlott: a nyár, a melegebb félév, amikor a termékenység istennőinek áldoztak, és a tél, amikor a vadászat istenei uralkodtak.
Ahogy az emberrel párhuzamosan fejlődött a hitvilág, egyre inkább szükségessé vált egy papi réteg kialakulása.
Az őskorban ők voltak a sámánok, akik képesek voltak a szellemvilággal kapcsolatba lépni, és közvetíteni a szellemek üzeneteit. Gyógyítók voltak, akik társaik lelki és testi bajaira egyaránt keresték a gyógyírt. Elűzték a gonosz, ártó szellemeket, s szertartásaik során áldást és bőséget kértek törzsüknek.
Ismerhetjük a legendákat a sámánok kiválasztásáról: fizikailag nem megfelelő a férfimunkára, viszont olyan szellemi képességekkel rendelkezik, ami tán generációnként egy, ha előfordul. Legtöbb, a számunkra legismertebb helyzetben maga az idős sámán választja ki utódját, aki még kisgyermek. A szellemek adták meg neki a jelet, hogy kicsoda az, ám rendszerint egy plusz csonttal született a leendő tanítvány, jelezvén, nem mindennapi képességek birtokosa.
Földmisztérium
A termékenység és a bőség istennőjének aspektusa végül a Földanya képében teljesedett ki. A föld, mint otthonnak a tiszteletét jelzik a kőkor monumentális, ma is fennálló "templomai", mint például a híres Stonehenge kövei. A legtöbb ilyen építményről sajnos nem tudunk, hiszen ahogy a későbbi korok papjai meghódították a pogány területeket, saját templomukat a lerombolt szentélyre építették. Ahogy ma már tudjuk, a legtöbb kőkori templom nem véletlenül épült oda, ahova emelték. Különös, misztikus oka volt annak, nem más, mint a ley-hálózat. (A ley óangol szó jelentése: fényes hely) Alfred Watkins (1855-1935), hereforshire-i gőzmalom-tulajdonos, békebíró és megyei tanácsos fedezte fel a Földet körbe futó-szaladgáló energiavonalakat 1921-ben.
A termékenység és a bőség istennőjének aspektusa végül a Földan ya képében teljesedett ki. A föld, mint otthonnak a tiszteletét jelzik a kőkor monumentális, ma is fennálló "templomai", mint például a híres Stonehenge kövei. A legtöbb ilyen építményről sajnos nem tudunk, hiszen ahogy a későbbi korok papjai meghódították a pogány területeket, saját templomukat a lerombolt szentélyre építették. Ahogy ma már tudjuk, a legtöbb kőkori templom nem véletlenül épült oda, ahova emelték. Különös, misztikus oka volt annak, nem más, mint a -hálózat. (A óangol szó jelentése: fényes hely) Alfred Watkins (1855-1935), hereforshire-i gőzmalom-tulajdonos, békebíró és megyei tanácsos fedezte fel a Földet körbe futó-szaladgáló energiavonalakat 1921-ben.
"Egy futó blackwardine-i látogatás alkalmával érdekes terepsajátosságokat fedezett fel a térképen. Semmi határozott nem járt az eszében, csak úgy nézelődött. Egyszer csak észrevett egy egyenes vonalat, mely hegycsúcsokon és különféle érdekes pontokon haladt át, és ezek az érdekes pontok egytől egyig ősi építmények vagy más emlékek voltak. Azután minden előzmény nélkül bekövetkezett: képek zuhataga árasztotta el elméjét, melyek egységes tervrajzzá álltak össze. Lehullott a hályog a szeméről, és rádöbbennt, hogy a történelem előtti korokban koherens rendszert alkotó egyenes vonalak mentén tűzték ki az utakat. Feltárult előtte a >Régi Egyenes Csapák<  egész alaprajza."
(Philip Heselton: Földmisztériumok)
A "történelem előtti ember" azonban nem csak templomépítésre használta a -vonalakat, hanem az utak kijelölésére is. Az első útjelzők minden bizonnyal maguk a kitűzőrudak lehettek. Arithmeai Józsefről úgy tartották, hogy felállított egy ilyen rudat Wearyall Hill-nél, amely körül később Glastonbury Thorn nőtt ki (: tüske, tövis), ez azt feltételezte, hogy tüskés fák nőttek a mentén.
Watkins is elismerte, hogy a fák a ley-keresés gyenge pontjai: hogyha a leyek történelem előtti "felfedezések", mai fa aligha élhetett akkoriban. Azonban ahová ezeket a facsoportokat ültették, a feltételek kedvezőek voltak a fennmaradásukra, így biztosítván a későbbi generációk ottlétét.
Az ember Gaia apró mása
A Föld él és mozog, igyekszik megteremteni nekünk a jó élet lehetőségét, és csak rajtunk múlik, elfogadjuk-e. Az ipar, a mezőgazdaság fejlődésével, a vegyszerek tudatos bevetésével szakítottuk meg a kapcsolatot a Földanyával. Nem, Gaia nem alszik, nagyon is ébren van már eonok óta, csak mi nem figyelünk rá.
A ley-vonalak nem mások, mint energiaösvények, amelyekben Gaia életereje pulzál. Az emberi testben is vannak energiavonalak, amelyek néhol keresztezik egymást. A nagyobb energiagócok maguk a test energetikai központjai, amelyből hét forog a törzsünkben, egy láthatatlan gerincet alkotva. Az alsó három csakra (gyökér-, szakrális-, és napfonat-csakra) a földi, materiális energiákból táplálkozik. A szívcsakra a középpont. A felső három, a torokcsakra, a harmadik szem és a koronacsakra a magasabb rendű, isteni energiákat takarja.
Földanya testében is megtalálható ez a felépítés. Hét fő energiaközpont, amelyeket a Föld népei közül hét őriz. A közhiedelemmel ellentétben nem az emberé az adott terület, hanem a területé az ember.

Néhány ilyen területet hadd említsek meg: Tibet, Ausztrália, Írország, Magyarország. Az őrzőnépek közül is a legfontosabbak a szívcsakra őrzői, akiknek a jelképük a Turul. A világ szívcsakrája – így vélik páran – Magyarországon található, ez a Pilis hegységben pulzáló Dobogókő.
Sámánok és a ley-vonalak
Mindössze érdekességként megemlíteném, hogy a tavaly decemberi cúnami pusztításának területén áthalad egy ley, amelyet a "Démonok útjaként" ismernek.

A sámánok ismerték, és használták is az energiaösvényeket.
A leyek vonalait jelölő kövek például feltöltődhettek gyógyító energiával. Aki foglalkozott már behatóbban a kristályok szerkezetével, tudja, hogy a kövek hiányos szerkezetűek. Ez azt jelenti, hogy olyan rések vannak benne, amelynek segítségével a levegőből, a környezetéből képes elektronokat csapdába ejteni. A kő aktív részese a természetnek, energiát vehet fel, de adhat is le. Ez az alapja a kristálygyógyászatnak, de a kövek meditációban, vagy akár a sámánok révületeiben is segítségre lehettek.

A kövekben rejtőző szellemek a föld elemhez kapcsolódnak, a szilárdságot és az időtlen bölcsességet és tudást képviselik. A kőszellemek bizalmát nehéz elnyerni, de akinek egyszer sikerült, azt bizton támogatják.

Álomösvények

Az álmoknak nagy jelentőségük van a mágiában. Bármelyik ágát űzzük is, mindig érdemes a tudatalattink üzenetére figyelni, s ez legtöbbször álom formájában érkezik.
 A ley vonalak a meditáló és álmodó ember számára egyaránt működhetnek kapuként, a szellemvilágba. Magam is személyesen tapasztaltam, mekkora ereje van egy energiaösvény mentén született álomnak. Az ember egy ilyen helyen könnyebben utat talál nem csak a szellemekhez, de önnön magához is.

Álmaink látomásszerű képei szinte valóságossá elevenedhetnek, főleg annak, aki válaszokat keres életének bizonyos kérdéseire. Keresztúthoz érkezvén mindenki a helyes irányt kutatja, merre is forduljon. A válasz, az útmutatás szeret álom formájában megjelenni előttünk, s legtöbbször olyan szimbólumokban beszél, amelyeket még az álmoskönyvek sem képesek pontosan megfejteni. Ebben rejlik az álom lényege: személyre szóló, s ha maga az álmodó nem érti őket, más nehezen tudja pontosan lefordítani a mindennapok nyelvére.

Az embert a hit és a vallás születése óta végigkíséri. Minden ember hisz valamiben, legyen az Isten, vagy akár a pénz. Kell mindig egy olyan kapaszkodó, amibe akár végszükség esetén, akár a mindennapok folyásában bátran kapaszkodhatunk. Őseink vallása pedig mindmáig kihat ránk, még a kereszténység fátylán keresztül is. Nem tagadhatjuk meg, honnan jöttünk: mi magunk is az állatvilág részei vagyunk, noha erkölcsünk csak néhol hasonul az állatokéhoz. A természet tisztelete pedig fontossá kell, hogy váljon újra az emberi tudatban.

Források:
Röck Gyula: A mágia története
Philip Heselton: Földmisztériumok
Raymond Buckland: A boszorkányság nagykönyve A boszorkányság története2.
]]>