1969-ben jelent meg a Kozmosz Fantasztikus Könyvek első darabja: Isaac Asimov: A halhatatlanság halála. A sci-fi rajongók 1977-ben már a sorozat 50. kötetének örülhettek. Az Ötvenedik címmel megjelenő 526 oldalas gyűjtemény 31 elbeszélést és Kuczka Péter utószavát (A fanti változásai) tartalmazta. Az antológia szerzői között szerepelt többek között: Stanisław Lem, Clifford D. Simak, Ursula K. Le Guin, Philip K. Dick, Robert Sheckley, Ray Bradbury, Kurt Vonnegut, Herbert W. Franke és – egyedüli magyar íróként – Hernádi Gyula. 1988-tól a sorozat Galaktika Fantasztikus Könyvek néven folytatódott, de a 159. kötetnél 1994-ben sajnos megszűnt. Az utolsó kiadvány Alan Dean Foster: Elfelejtett űrhajója volt. Főnix-megújhodásként a Metropolis Media Grupnak köszönhetően 11 év kihagyás után – 2005-ben – újraindult a minőségi sci-fi könyvek kiadása. A fő cél mindkét – közös eszmeiséget valló, egymásba olvadó – sorozatnál az volt, hogy megismertessék a hazai és külföldi SF legjavát, sokféleségét az olvasókkal. A szerkesztésben közreműködők alapvető elvként az értékek közvetítését tűzték ki célul. A fantasztikus irodalom klasszikusai és legfrissebb irányzatai is bemutatkozhattak lapjaikon. 2009-ben kétszázadikként egy antológiát állítottak össze, mely huszonnégy írást tartalmaz. Németh Attila szerkesztő bevezetője után a kötetben egymást váltják a magyar és a külföldi szerzők művei. A Tovább után a novellák ismertetői és vélemények olvashatók… Isaac Asimov: Hatalomérzet A jövőben a csatarendbe állított Föld már öt éve háborúzik a távoli Deneb ellen. A kék bolygón lejárt a talajban termesztés ideje, gabona helyett a hidropónia módszere virul, s a művészetek is elvesztek. A számítógépek tökéletessége mindkét hadban álló félnél felülmúlhatatlan, de a győzelemhez vezető úton az jár előrébb, aki felül tudja múlni a számítógépeket. Egyszerű, mint a szorzás a papíron? Szórakoztató, szellemes, nem robotos, inkább ironikus elbeszélés. A fejlődés (k)útjai kimeríthetetlenek. Nemere István: A háború 11-kor kezdődik A novella jövőképfestése találó, humoros, ám néhol rémisztő: 1-2 órás állások az átlagosak, a 3 órás munkahellyel rendelkezőre már sajnálkozva néznek. Az emberek rendszámszerű névvel élnek (Reto39), ebből még a nemük sem derül ki, de ez nem is érdekes, hisz a teljes megújuláskor az is cserélhető. Mágneses csővasúton közlekednek, több száz emeletes, forgatható toronyházakban élnek. Arcfelismerő kamerák, robotállatok: totálisan számítógép irányította világ. Hogy néha egy kis izgalom is költözzön a monoton hétköznapok közé, virtuális háborúban vehet részt, aki akar. Érdekes, meghökkentő, de a vége kiszámítható. Mint a kétszer kettő. E. C. Tubb: Bukott angyal Vigyázz a földönkívüliekkel, ha ajándékot adnak is! Miután alaposan megvizsgáltak egy embert az űrlények, megajándékozzák egy aprócska tárggyal, amitől a férfi azt várja, hogy minden napja karácsony lesz. Rövid, pörgős, szatirikusan mosolygó sztori a torokszorító horror-elemek ellenére. Kasztovszky Béla: Gyógynövények Rövid történetecske a réti tűztől (pipacs) a lándzsás útifüvön és a hársfán keresztül a gubós mákig. Amatőr füvesember papaverinre vadászik, de a kutató, megfigyelő – más dimenzióból idecsöppent – idegenek is szeretik a hangulatos kisvárosokat és a természetet. Apró szösszenet, régies nyelvezettel, csendes csattanóval. A. és B. Sztrugackij: Vándorlókról és utazókról „Nem azt, nem ott, nem úgy.” Még ma sem tudjuk, hogy az embernél magasabb rendű Univerzális Értelem hordozói hogyan is néznek ki. Egyáltalán láthatjuk-e, hallhatjuk-e őket? Mi az értelem alapismérve? Szinte semmi cselekmény nincs a tóparton, de a gondolati sík annál gazdagabb, az alak-és tájleírások rendkívül egyediek, hangulatosak. A vízből kikívánkozó lábasfejű szeptopodok egyre intelligensebbek, bizonyára nem csak velük néz farkasszemet a jelölőpisztoly. Hibátlan, gigantikus pszichológiai sokk nélkül is kellemesen borzongató, időtálló történet. Kánai András: Bábel folyói A küldetéstudat minitörténete időugrásokkal. Hittérítés Földön túli kihívásokkal. Az igazság itt is szabaddá tesz, de nehéz rájönni mindez hol keresendő. Egyenetlen, titokzatos, homályos novella. Robert Silverberg: Schwartz a galaxisok között „Ez van, ezt kell szeretni.” Schwartz kultúrantropológus egy sematikus, kiszámítható, globalizált világban él, ahol kivesztek már a régi kultúrák. Gazdag ember, sikeres előadásokat tart az egyformaságba süllyedt Földön, de egy másik dimenzióban (drogos álmaiban) egy boldog életet is él: egy gazdag, sokszínű életformákkal teli űrhajón száguld a világmindenségben. Szatirikus és társadalomkritikai morgolódásai mellett nyelvi leleményekkel is telített: digitális körülmetélés, szemfuvola, genetikai koktél – ez utóbbi egy csinos hölgy jellemzésekor használatos szerkezet. Laza, könnyed, a klasszikus sci-fi elemeit is alkalmazó történet, jövőbelátó erényekkel. Michael T. Cricket: A miniszterelnök-jelölt Országomat egy vidám történetért… Kovács „Tücsi” Mihály barangolása a miniszterelnök-kereső pártelnökkel kifejezetten az. Az alaphelyzet magyaros, a pártelnök és az emberei dettó, a helyszín a holnap Budapestje. A szerző neve mégis angol… A téma – a politika gerinctelen húzásai – a jelen kikacsintó kivetülése a nem is messze előttünk kanyargó jövőbe. Ülnek a poénok, könnyed a szöveg, de sci-fi-mentes a cselekmény. Ted Chiang: Kilélegzés Az olvasó egy rendkívül furcsa látószögű történetben találja magát. Egy idegen világban, ahol az emberhez képest másképp gondolkodó fémlények hosszadalmas halálra vannak ítélve. Baj van a – fizikai értelemben – zárt rendszerükkel. Az alkotó faj egy anatómiával foglalkozó egyede megpróbálja kideríteni világuk szűkülésének okait, még agyának önboncolására is hajlandó. Mesteri a szöveg, az író folyamatosan feszültségben tartja az olvasót, miközben sejteti a tragédiát. A végére vártam egy frappáns csattanót. A tippjeim ezek voltak: – Talán mindez egy modern hűtőszekrényben történt? – Vagy egy csillaghajó zárt falai között? – Megérkeznek az emberek, és megmentik az önálló világot teremtő robotokat? A Hugo-díjas alkotás szerzője más utat választott. László Zoltán: Temetői járat A világok harcában most az ember lesz a vesztes? Legalább is az űzött vadként menekülő főszereplő határozottan ezt gondolja a Föld elhagyására buzdító idegenekről. Az emberiségért aggódó olvasó kezdetben elfogadja ezt az összeesküvés elméletet., főleg azután, amikor szembesül azzal a rémisztő eseménysorral, hogy a gyűlölt idegenek még a temetőket sem kímélik. Lassan azonban kiderül, mi is a vilgák (értelmes földönkívüli faj) igazi szándéka: rezervátumot akarnak létrehozni a Terrán. Kitűnő – regénypalánta – ötlet, de a megvalósítás az elbeszélés korlátai közé szorult. Mike Resnik: Hittétel Egy alantas munkára szánt robotszolga megvilágosodik, egy lassú folyamat végén hívő kereszténnyé válik. Felmerül az asimovi kérdés: egy géplénynek lehet-e lelke? Ha már úgyis annyi ember elvesztette azt. A megható történetet egy pap szemszögéből élhetjük át, aki meghasonlik hívei könyörtelenségét tapasztalva. Lélekemelő rege, nálam egy szánakozó könnycsepp a jutalma. Takács Boglárka: Az asztal A munkahelyi frusztráció alaposan belerondíthat az ember életébe. A főnöki arrogancia, és szűklátókörűség akkor veszélyes igazán, ha ötletekkel telített szorgalommal párosul. Kár, hogy kapkodó a történet, ráadásul erőltetett a humora. Mintha egy Philip K. Dick gyengített paródiát olvastam volna a pszí-veszélyről. Jean-Claude Dunyach: Az emberi test rabságában Egy aszteroidán mesterséges intelligenciákat tartanak kordában. Az MI-k egyike azonban a szabadságra vágyik, ezért menekülni készül a szigorúan ellenőrzött, a külvilágtól hermetikusan elzárt börtönéből. Az egyedien hangulatos történetben az emberi főszereplő álomszerű, lassú sétája az űr szélén az, ami megragadta a figyelmemet, hisz cselekményről ebben a műben alig beszélhetünk. Somlai Nóra: A farmer és a lányka Egy kedves, aranyos, kívánatos, szőkeség utazgat lakókocsijával a nagyvilágban. Nagyon magányosnak érzi magát, olyannak, akit senki sem szeret. Vajon miért?! Pedig imádja a nyuszikat is. Ha csak teheti, odabújik közéjük. A rövid novella brutális befejezése thriller-írókat megszégyenítő könyörtelenséggel döbbenti meg az olvasót. Jelige: kutatóintézetből szökött szimpatikus nyuszilány keresi vastag bicepszű farmerfiúk jelentkezését. Valamit – együtt – majd csak kisütünk! Elisabetta Vernier: Embargó Egy embargó alatt lévő bolygón lassan összeomlik a technikai infrastruktúra, káosz közelít minden területen. Síró, vonító gépeit félti a gondozójuk, pedig lehet, hogy inkább az embereket kellene sajnálnia. No, meg e álballada olvasóit. Hangulatosnak szánt történet, de szánalmasan unalmas ez a kiberpunk világ. Antal József: Távlatok Merész szerkesztésű „történet (négyszeresen) a történetben” novella. Egy agg túlélő tüzelőt keres, de helyette régi sci-fi újságokra bukkan. Az egyikben egy hetven évvel korábbi novelláját fedezi fel, amit olvasni kezd. A meseszövés egy békés, dolgos utópisztikus világban játszódik, ahol egy 70 évvel korábbi elbeszélést olvasnak egy gonosz, természetpusztító, kegyetlen világról. … és ebben is van mit olvasni: egy digitális világról, ahol feltöltött tudatok játszadoznak egymással … A továbbiakban az orosz matrjoska-babák mintájára visszazárulnak a cselekményszálak, a tanítómese legvégére még egy keserű csattanó is jutott. Antal József nem magyaráz, nem filozofálgat, nem lelkizik, mindezt rábízza az olvasóra. Szergej Lukjanyenko: Mint férfi a férfival A digitális világban harcol a kedveséért egy féltékeny férfi, pedig a nő állítása szerint nem történt semmi közte és a csábítónak vélt férfiember között. Nem történt semmi: mint ebben a szösszenetben… Még jó, hogy a jövőben a Családsegítő Központ modulációs termekkel is rendelkezik, így csak virtuálisan püfölhetik el egymást az ellenfelek. Márkás név, kiábrándítóan szerény adoma. Szélesi Sándor: Hogyan szabaduljunk meg önmagunktól Két Szélesi megfér-e egy csárdában? Egy harmadik eljövetelére vár, hogy megadja erre a választ. Megrendítő lehet önmagunkkal találkozni, az idősíkok keveredésének következtében ez a szerzővel mégis megtörténik. Az író önironikus, jókedvében teremtette világba vezet bennünket, ahol rengeteg életrajzi vonatkozású betéttel színesítve megengedi, hogy bekukkantsunk hozzá. A hasonmás időutazó fő célterülete Budapest (elsőnek a Moszkva tér Trombitás étterme), de a múltat felidézve Veszprémbe és Pápára is elkalandozunk, sőt még Jókaival és Illyés Gyulával is összehoz minket a sors. Az időparadoxon megoldása mellett barátlistát pipálunk, gasztronómiai utazásokat is teszünk: hogyan készül a Szélesi-féle húsleves, mi a pizzaevés helyes sorrendje, nagyjából megismerjük Sándor kedvenc italait. Az időfizika romboló erőbe is átcsapna, de szerencsére a terrorista ízű akciót sikerül megtorpedózni. A végén a misztikumból visszakerülünk a szürke valóságba. Szerethető történet annak, aki kedveli a kikacsintó, vidám meséket. Gustavo Valente: Az utolsó út Csak a logikát ne keresd! Egy vezető helyen álló kerékpáros egyre gyorsabban kezd el tekerni, míg végül – felbosszantva az olvasót – az utolsó helyen ér célba. Közben a relativitás-elmélettel kerül összeütközésbe: gondolati síkon, míg eközben a valóságban vért izzad. Hihetetlenül gyenge történet. F. Tóth Benedek: Hiszed vagy nem A Földet megszálló tervezők szolgaként használják az emberiséget, de zavarja őket az itt fellelhető – általuk értelmezhetetlen – istenhit. Olyan világot keresnek, ami teológia-mentes. Ténykedésüket behódoló tudósok, keresők, elemzők, robotpofájú vallatók segítik. Egy távoli világban 5 éve elveszett kutató kínzástól sem mentes faggatásába csöppenünk be a történet kezdetén. A bolygófigyelő egy motorhiba miatt bekövetkező baleset után zuhan le, sérül meg súlyosan. A kőkori körülmények között élő őslakók meggyógyítják a férfit, aki hálából megtanítja nekik a tűzgyújtás fortélyait. Egy idő után a helyiek istenként tekintenek rá, míg mások megdobálják, végül elkergetik. A hit és a félelem együtt jár. A Föld-hódító entitások az új bolygó felé figyelnek, városalapításra készülnek. Hinni vagy félni fognak hamarabb? Engem megfogott a sodró lendületű történet. Folyamatosan lekötötte a figyelmemet, felüdülés volt olvasni. Jonathan Lethem: Katasztronauta Leveleket hozott a Kétszázadik postása: egy kínai aknákkal körülvett űrbázisról a Földtől nem is olyan messze. Együttműködő orosz és amerikai asztronauták kilátástalan – katasztrófával fenyegető – küzdelméről szól. A narrátor levélíró: nő; szenvedélyes hangú, totálisan nyílt, nyersen őszinte, leginkább önmagával szemben kegyetlen. Morbid csodálattal olvastam sorait, éltem bele magam a helyzetébe, helyzetükbe. A megsérült űrhajóban uralkodó állapotok és az űrséta félelmeinek leírása mélyen megérintett. Az újabb és újabb üzeneteket olvasva, az idő előrehaladtával elszorult az ember szíve: mi jöhet még?! Szenzációs, kitűnő írás. Még akkor is, ha kiráz tőle a hideg! Galántai Zoltán: Asztreión háza Modern Minotaurosz mítoszka. A létezés magasabb fokán lévő lényre vadásznak ketten. Az élet-halál harcra fogadásokat is lehet tenni a távolból. A párbaj hármasban kezdődik, de a végére csak egy maradhat. Közben megtudjuk, hogy a felfordult világban új vallások osztják meg, taszítják véres háborúkba az emberiséget. Az önálló életre éledő szerkezetek (pl.: kémkedő légballon) egy új lehetőséget is kibontanak a történetben. Rengeteg jó ötlet, felvillantott sziporkák, de még több kihasználatlan lehetőség. Robert Charles Wilson: A megfigyelő Egy torontói fiatal csitri Kaliforniába utazik nyaralni a nagybátyjához. Itt hírességekkel találkozik, akik közül Hubble csillagász felfigyel a szokatlanul gondolkodó – falon áthatoló rémeket is képzelgő – lányra. Megtudhatjuk, hogy a táguló világegyetem középpontja megfigyelőkkel teli. Mi is azok lehetünk, hisz a világmindenség bármely pontja egyben a középpontja is lehet. A fő feszültségforrások, a szomorú szemű idegenek információ-mentesen rabolnak, vizsgálnak, talán nosztalgiáznak a régmúlt amerikai életmód elmúltán. Profi szerző, ügyes elbeszélés, de én itt csak megfigyelő voltam. Tom Anderson: A projekt A túlnépesedett Földön keresik a kiutat. Az alternatívák közül a Föld – leendő – ikerbolygójának befogása jelenhetné a kiutat. Csakhogy ez az ötlet másnak is eszébe juthat. Jó párbeszédek, kevés kibontakozás, kiszámítható befejezés. Összességében a 24 novellát az iskolai modul tantárgyak mintájára osztályozom: Kiváló: E. C. Tubb: Bukott angyal A. és B. Sztrugackij: Vándorlókról és utazókról Robert Silverberg: Schwartz a galaxisok között Ted Chiang: Kilélegzés F. Tóth Benedek: Hiszed vagy nem Jonathan Lethem: Katasztronauta Jó: Isaac Asimov: Hatalomérzet Nemere István: A háború 11-kor kezdődik Michael T. Cricket: A miniszterelnök-jelölt László Zoltán: Temetői járat Mike Resnik: Hittétel Antal József: Távlatok Szélesi Sándor: Hogyan szabaduljunk meg önmagunktól Galántai Zoltán: Asztreión háza Robert Charles Wilson: A megfigyelő Közepes: Kasztovszky Béla: Gyógynövények Kánai András: Bábel folyói Jean-Claude Dunyach: Az emberi test rabságában Elisabetta Vernier: Embargó Tom Anderson: A projekt Gyenge: Takács Boglárka: Az asztal Somlai Nóra: A farmer és a lányka Szergej Lukjanyenko: Mint férfi a férfival Gustavo Valente: Az utolsó út +++ Borító – Sallai Péter munkája: Kiváló. Előszók (az egyes novellák elé írt rövid szerkesztői bevezetések): Jók; hasznos, ráhangoló ismertetők. Szerkesztés: 3, 72 A következő jubileumi válogatásnál (250./ 300./ 500. ?) talán kicsit szigorúbban szelektált összeállítással találkozunk. Szeretném megérni. 🙂 +++ Könyvajánló, kötetboncoló elődök: Ekultúra Sfinsider Sheenard Attila Vásárhelyi Lajos]]>
