2010. január 16-án, 88 esztendős korában elhunyt Fekete Gyula író, szociográfus, újságíró, a Magyar Írószövetség Örökös Tagja.
Kuczka Péter Fekete Gyuláról
Fekete a társadalom megjavításának harcosa minden munkájában, science fiction írásai kifejezetten utópisztikusak és nevelő szándékúak, akár a Vénuszon, akár ismeretlen szigeteken, akár távoli bolygókon játszódnak. Napjaink időszerű és égető kérdéseit helyezi át fantasztikus környezetbe, ott keres és ad rájuk választ.
Küldte: Jonathan Cross
Fekete Gyula élete
1942-től a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdasági karának hallgatója volt. Győrffy-kollégista volt. 1945-ben a földosztás miniszteri biztosa volt Borsod megyében. Ezután a Miskolci Szabad Szó kiadója és szerkesztője lett. 1947-től Budapesten szerkesztette a Március Tizenötödikét, majd rovatvezető lett a Szabad Szónál. 1954-től a Művelt Nép munkatársa volt. 1956-ban a Magyar Írószövetség (1956) prózai szakosztályának titkára lett; decemberben letartóztatták, 1957-ben szabadult. 1965-ben a Budapest című folyóirat szerkesztője lett. 1966-ban kezdte „Egy korty tenger” című rádiós sorozatát. 1981-től a Magyar Írószövetség (1956) alelnöke, 1988-tól a Hitel szerkesztőségének munkatársa lett. 2004 óta a Százak Tanácsa közhasznú egyesület alapító-elnöke. 2009-ben szülőfaluja díszpolgári címét adományozott Feketének.
Tudományos – fantasztikus munkássága
A kék sziget
A nagy Óceánon van egy kis sziget, amelyről nem tudnak a térképrajzolók: Szimmaren. Gondolatban sokan meglátogatták már ezt a szigetet, s nem volt egészen idegen annak a három magyar fiúnak sem, aki 1944 őszén, megmagyarázhatatlan módon eltűnt Budapestről, és ezzel a könyvvel most a Kék szigetről üzen. Tulajdonképpen nem a technika Szimmaren varázsa. Igaz, amin a külvilág tudósai még csak most kezdenek dolgozni, azt ott már megvalósították. De ennél sokkalta izgalmasabb, hogy – szerencsés körülmények folytán – már azt is megvalósították, amin egymilliárd ember csak a közelmúltban kezdett el dolgozni, másfélmilliárd pedig még mindig csak álmodozik róla: az új társadalmat.
Milyen ez a sziget, milyen maga a város? Milyen a szimmareniek, köznapi élete? Milyen a munka, a családi élet, a szórakozás? Milyen az iskola, a sport, a közélet? Milyen az ifjúság, a szerelem? Hogyan tartják szemmel a legközelebbi emberlakta bolygót, és hogyan avatkoznak bele – éppen a három jövevény találmányának segítségével – a bolygólakók történelmébe? Sófőző Zsiga, a Kék szigetre vetődött magyar fiú, amikor élményeiről, kalandjairól s a kedves szimmareni lányról, Hajnáról mesél, ezekre a kérdésekre is választ ad az olvasónak.
A szerelmesek bolygója
A címadó történet Marita és Ali XXX. századi románca. A lány a Szerelmesek bolygóján döbben rá, hogy hiába hagyta el a Földet az „igazi” után kutatva. „Hol keressük a boldogságot, ha minden kívánságunk teljesülésében sem találtuk meg?” – kérdezi az író, és ugyanez a gondolat foglalkoztatja a Világlátott Bonifác bölcs szenesemberét is. A teljes mértékben automatizált mezőgazdaság, a bőség önmagában még aliha nyújthat tökéletes társadalmi és egyéni megnyugvást. „Nem tesz egyszerre két kalapot a fejébe az ember. De még koporsó se kell neki egynél több, ha kinyújtóztatják” – vélekedik a töprengő fuvaros. A mondanivaló 1974 – az írás első megjelenése – óta semmit sem vesztett értékéből.
A harmadik kisregény, a Triszex az Erósz bolyó demográfiai viszonyait elemzi. Arra keresi a választ, hogy a társadalmi folytonosság lapjának: a nemek közötti különbségnek, a családtervezésnek a mesterséges beavatkozás használ-e vagy árt.
Napjainkban, amikor a férfi és nő közötti „természetadta” konfliktust olykor szándékosan is felszítják, az írás üzenete különösen aktuális.
Triszex
Fekete a társadalom megjavításának harcosa minden munkájában, science fiction írásai kifejezetten utópisztikusak és nevelő szándékúak, akár a Vénuszon, akár ismeretlen szigeteken, akár távoli bolygókon játszódnak. Napjaink időszerű és égető kérdéseit helyezi át fantasztikus környezetbe, ott keres és ad rájuk választ. A szerelmesek bolygója című regényében a fiatalok erkölcsivel és életvitelével foglalkozik, erősen szatirikus éllel, a Triszex-ben, a családi élet és az emberi kapcsolatok változásával és jövőjével foglalkozik. Leghíresebb munkája, A kék sziget, tőrőlmetszett utópia egy harmonikus és boldog társadalom rajzával.]]>