Kedves Laurell!
Kérlek, engedd meg, hogy így szólítsalak, hisz amikor Anita Blake-tolvasom, oly közel érezlek magamhoz. Szeretnék beletúrni a hajadba,érezni az illatodat, elveszni a tekinteted mélységében, érzésektőleltelve rácsodálkozni málna-ajkad bársony puhaságára.
Mégse!
Inkább belemarkolnék a hajadba, jólmegráználak, és két hatalmas pofon után átütnék a szíveden egy karót,te zombik és vámpírok királynőjének kikiáltott nőszemély!
Óha tudnád, hogy akár nagyon jó író is lehetne belőled! Ó ha tudnád,hogy minden írónak kell egy jó szerkesztő, akinek üzleti és emberikötelessége (ebben a sorrendben), hogy segítsen fejlődni, csiszolódniés azzá válni aki, lehetnél.
Neked nincs jószerkesztőd, Laurell K. Hamilton, ezért írom neked ezt a levelet. Nincsjó szerkesztőd, és sem te, sem a jól kitalált világod és karaktereidnem fejlődnek.
Ez a hatodik könyvnél már rendkívül bosszantó.
Rosszaz, ha már az író is belezavarodik a saját karakterébe, és hosszúoldalakon keresztül próbálja feloldani e zavart. Te magad sem tudodeldönteni, hogy Anita Blake micsoda, ostoba, hülye picsa, vagy egykemény, wamp főhős. A kettő együtt nem működik, mert annyira azért nemvagy jó író, hogy emberi mélységeket tudj ábrázolni.
Jómunkát végeztél, Laurell, olyan világot találtál ki, amit elhiszek.Érzem a mágikus energiát a történeteidben, de az isten szerelmére,mielőtt elkezded írni a következő regényt, tanulj meg befejezést írni!Egy millió éves vámpírt, aki a Város Urának kikiáltott vámpírmestert isolyan könnyedén intézi el, mintha az egy védtelen, maga alá hugyozókismacska lenne, dialógus közben nem szúrunk keresztül egy karóval!Laurell, ezt most nagyon komolyan mondom neked: a regényeid végjátékaitolvasni felér azzal az élménnyel, amikor nekifutásból akarsz betörniegy ajtót, de az utolsó lépéseknél valaki kinyitja előtted, és tebezuhansz a szobába.
És az érzelmek…
AnitaBlake erős karakter, de ha brazil szappanopera-érzelmekkel töltöd fel,elvész a hitelessége. Összeszámoltam, a hatodik regénybenharmincoldalanként akar dugni hol a vámpírmesterrel, hol avérfarkassal, felsorolva, hogy mennyire bársonyos a bőrük, hullámos ahajuk, észtvesztő a szemük. Lehet ilyet csinálni, de te még nem vagyannyira jó író, hogy felvezess egy ilyen konfliktust, és akaraktereddel jól reagáld le ezeket az érzelmeket.
Anita Blake konfliktuskezelése kimerül a ravasz meghúzásában, vagy egy ezüstözött penge szegycsontig való felnyomásában.
Amikoregyszerű karakterrel dolgozol, az nagyon megy neked. Ott van Dolph vagyEdward, a Halál karaktere. Åket elhiszem neked, életszerű, erős éshiteles szereplők. De kérve-kérlek, ne rivalizáld a Halált AnitaBlake-kel, mert az, hogy félpercenként pisztolyt rángatnak egymásra,feleslegesen és rosszul utal arra, hogy Anita olyan menő, hogy méltóellenfele a világ legveszélyesebb bérgyilkosának is. Ez felesleges ésbosszantó virtus, arról nem is beszélve, hogy soha nem felejted elkifejteni, hogy igazából nem is akarják egymást megölni, csak Edwardtudni akarja végre, ki a jobb. Cseszd meg, Laurell, ha már Anitaösszefekszik egy hatszáz éves vámpírmesterrel, igazán dughatna aHalállal is, és feloldanád ezt a (teljesen felesleges, és unalmas)konfliktust is!
Drága Laurell, két apróság a végére!
Tűsarkúcipőben egy normális vámpírvadász nem akar sárban és hóban rohangálni!Tudom, a karaktered nőiességét akarod hangsúlyozni, de azt már olyansokszor leromboltad, hogy ha hátát verdeső méretű keblekkel, egy száltangában rohangálna, akkor sem működne.
Ha pedigbelekezdtél egy világ építésébe (és ezt tényleg egész ügyesencsináltad, lazán, könnyedén és egyszerűen), nem árt tisztában lenniazok szabályaival. Számtalanszor előfordult, hogy kénytelen voltál egykorábban leírt és szabályként felhozott magyarázatodat a következőregényben módosítani, átírni, kivétel alá helyezni, mivel másképp nemtudtad kilendíteni a történetet a kátyúból. Ez nem valami elegánsmegoldás, Laurell, és hat regény után már egyenesen azzal jár, hogy nemfogom megvenni a hetediket.
Sok sikert kívánok a további munkádhoz, és remélem, egyszer tényleg olyan jó író leszel, amilyen lehetnél.
Maradok baráti üdvözlettel:
Az Olvasó
]]>
