Nincs olyan sci-fi rajongó, aki ne ismerné Alan Dean Foster nevét. Az idén hatvankét éves szerző a számos saját regénye mellett a filmadaptációiról ismert, mint az Alien-széria, vagy a George Lucas neve alatt kiadott Csillagok háborúja-kötet. Idén, a sci-fi évében övé lett a lehetőség, hogy három nagyszabású mozit, a Star Treket, a Terminator Salvationt és a Transformerst is papírra vesse. Erről faggatta őt az AMC tévécsatorna bloggere, amit most magyarul is olvashattok a lapozás után.
Miért önt kérik föl a leggyakrabban a mozifilmátiratok megírására?
Nem kérkedek a munkáimban. Nem másolom le a filmeket azért, hogy a regény többi részében Satre-t idézem meg sci-fi stílusban. Emellett maximálisan tiszteletben tartom az eredeti írókat — nem úgy tekintek erre, mint mások munkájának a megismétlésére. Tiszteletben tartom az olvasókat is: ha nyolc dollárt kell kiadniuk egy puhakötéses könyvre, megérdemlik, hogy legalább fele arányban új dolgokat olvassanak.
Mi volt a legnehezebb átirat, amit valaha is készített?
A Sötét csillag John Carpentertől. Lényegében három férfiról szól, akik egy űrhajóban arról beszélgetnek, mennyire unatkoznak. Nem volt könnyű ebből kihozni egy hatvanezer szavas regényt. Ezelőtt az adaptáció előtt lehetőségem volt megnézni a filmet, majd John Carpenterrel arról beszélgettünk, hogy ő rendező, én meg író akartam lenni.
Az idei nyár legnagyobb filmjei közül hármat is ön ültetett át regénybe. Melyik jelentette a legnagyobb kihívást?
Azt kell mondjam, a Transformers, mert az egy közvetlen folytatás. Minden folytatásnál, legyen az könyvé vagy filmé, számolni kell némi hátránnyal, mert a közönség már ismeri a legfőbb karaktereket, és nehéz új dolgokkal meglepni őket velük kapcsolatban.
A Star Trek karaktereit is mindenki ismeri. Ővelük hogyan lepi meg az olvasókat?
A Star Trek szereplői már nem karakterek egy mozifilmben. Ők már olyanok, mint a barátok. A legélvezetesebb az volt, hogy kiterjesszem őket. Mondjuk McCoy elmeséli Kirknek, hogy az exfelesége a csontjain (Bones) kívül mindent magával vitt. Ezen az apróságon el tudok indulni, és meg tudom magyarázni, McCoy miért ilyen mogorva. Nagyon prózai egy science fiction filmhez képest, de épp erre van igényünk — ezt hívják való életnek.
Mindhárom film tele van effektekkel. Nehezebb ettől adaptálni őket?
Szerintem az elmúlt harminc-negyven évben épp az változott meg a sci-fi filmekkel kapcsolatban, hogy a közönség felismerte, nem a csillogó-villogó robbanások teszi azzá a filmet, ami, hanem a karakterek. Az embereket az érdekli, mi történik Luke Skywalkerrel és Obi-Wan Kenobival, függetlenül attól, hogy mivel lövöldöznek vagy mivel repülnek. Ez pedig mind a három mozira igaz, az emberi tényező sokkal fontosabb bennük.
Hiszen épp ez volt a legfőbb kritikája a Terminator filmnek — hiányzott belőle az emberi tényező.
Ezt a panaszt gyakran felhozzák az olyan filmekkel szemben, mint a Terminator Salvation. A probléma az, hogy két órányi anyagot lehet csak eladni, és ennyibe nem fér túl sok olyan momentum, ami a karakter háttérsztoriját feszegeti. Ebben a filmben szerintem Marcus Wrighté a kulcsszerep. Sokkal több időt tudok vele tölteni a könyvben, mert nem vagyok időkerethez kötve és a költségvetésem is végtelen. Kijelenthetem, hogy ha a film egy órával hosszabb lehetett volna, sokkal többet láthattunk volna az emberi oldalából. Ez egy visszatérő probléma a hasonló filmekkel, és a Star Trek kapcsán is előkerült — sokan panaszkodtak a túl sok villanásra és lens flare-re. (Nevet)
Ön írta az első Star Trek mozifilm alapjául szolgáló vázlatot. Mi a benyomása arról harminc év távlatából?
A kritikák nagy része jogos. Nyilván gondok voltak a speciális effektekkel, de a legnagyobb probléma bizony a vágás volt. Túl sok a hosszú szünet. Viszont a film alapját képező gondolat, vagyis az ember és a gép összeolvadása, nagyon is súlyos, talán túlságosan is. Csakhogy azonnal kivágtak a film készítéséből. Sosem kértek föl, hogy segítsek. A vázlatomban Kirk San Franciscóban ragadt, és küzd, hogy visszaszerezze a hajóját, és a többieknek kell megoldaniuk a problémát.
Talán írhatna egy ilyen könyet.
(Nevet) Talán.]]>
