Az Egyesült Államokban már karácsonykor bemutatták az Idegenek és Ragadozók újabb párharcát bemutató filmet, ahol az emberek gyakorlatilag csak a rövidebbet húzhatják. A karácsonyi időszak nagy vesztese – legalábbis a jegyeladási statisztikák alapján – az AVPR volt a nagy vesztese; ráadásul többségében negatív kritikák születtek a moziról. Dzséjt egészen Bécsig zarándokolt, hogy első kézből tudassa az olvasókkal, tényleg olyan rossz film-e az Aliens vs. Predator Requiem.Ha valaki a következő Aliens (A bolygó neve: Halál) film megtestesít?jét várja ettől a m?től, azt ajánlom, rúgja le azt a bizonyos magasra tett lécet. A film minőségben az Alien vs Predator (A Halál a Ragadozó ellen) fölött van, valahol az Alien Resurrection (Alien 4 – Feltámad a Halál) szintjén. A történet nem bonyolultabb annál. Akárcsak ott, a szereplőknek itt is az idővel kell versenyt futniuk, miközben alienek ügetnek a nyomukban, akiket meg a ragadozó kerget. Csavarok nincsenek, legalábbis nem olyan nagyok, mélyen szántó magvas gondolatokkal sem gazdagszunk. Humor nuku, szóval semmi, ami minőségben az első két-három Alien film mellé emelné. De a maradékok mellé nyugodtan odaállhat.

Aliens vs. Predator Requiem trailer

{youtube}-9u-ufu9_aA{/youtube} A karakterek, akárcsak az AVP-ben, itt ugyancsak másodlagosak. Sőt, a főszereplő Kelly (Reiko Aylesworth) egyenesen mellékkarakterré avanzsálódott, olyan keveset szerepel. Ez főként annak köszönhet?, hogy a legtöbb jelenetét kivágták, illetve őt ismerhetjük meg legkés?bb a szereplők közül. Igazán szerepe csak a film utolsó negyedében van. Ennél fogva az anya-lánya kapcsolat, mely tagadhatatlanul a Ripley-Nyuszi viszony klónja lett volna, csupán súrolva van. Oly mértékben, hogy néha meglepve eszméltem: „jééé, még megvan a lánya”. Szegény Molly (Ariel Gade) legtöbbször csak sikítozik, vagy az anyukája után kiabál, más szerep nem jutott neki. Negatívum még a film hossza. Igazság szerint, működne ez, ha nem egy várost használnának helyszínnek. A film fő támpontja véleményem szerint a város ostroma lenne, ennek ellenére pont ez a rész sikkad el. A történet a főszereplőkre és Wolfra koncentrál, az alienek útja és terjedése sokadlagos. Egészen pontosan három jelenet tanúskodik arról, hogy a teljes város bajban van, és nem csak az a pár szereplő, akiket figyelemmel kísérünk. No, ennyi negatívum után jöjjenek a pozitívumok, hátha valakinek vissza tudom adni a kedvét. A film szerintem jó egyensúlyban van. Az első fele az alienek szaporodásáról és Wolf utánuk való kutatásáról szól. Míg a második fél a szereplők vessz?futása. Talán ennek köszönhet?, hogy bár a film tele van akcióval, nem olyan tömény. Lehet sokan unalmasnak fogják találni, de én speciel jobb szeretem az olyan filmeket, amik lassan, de hangulatosan indítanak, majd felpörögnek. Persze, valószínőleg ezt nem egy alig 90 perces filmnél kellett volna eljátszani, hanem egy 120-140 percessel. Mert bizony ez a fajta elosztás az egyik, ami kárára ment a város ostromának. Nagyon nagy pozitívum a hangulat. Főleg az első félidőben, amíg a dögök a csatornában mászkálnak, illetve Wolf keresi őket. Az előbbi hamisítatlan alien hangulat, míg az utóbbi a Predator 1-2 (Ragadozó 1-2) legszebb momentumait idézi. Szerencsére a hangulat azután sem romlik, hogy a dögök rászabadulnak a városra. Erről hol a régi filmekből ismerős jelenetidézések, hol az újdonságok gondoskodnak. A kórház és az étterem az Alien3-at (A végső megoldás: a halál) idézték fel bennem, míg a fészek, az erőm? és a Nemzeti Gárda harca igencsak hozzák az Aliens hangulatát. A két idegen faj közötti összecsapás pedig hamisítatlan AVP hangulat, és most nem az első filmre gondolok. Hanem arra, hogy ilyennek kell lennie egy alien vs predator harcnak. Wolf nagyszerően írtja a dögöket. Zene és hangok terén szó nem érheti a film háza táját. Míg az AVP-ben személy szerint két kedvemre való számot találtam, azok is iszonyú rövidek voltak, addig az AVPR telis tele van remek muzsikákkal, melyek messze felülmúlják elődeiket. Nagyon tetszet?s, hogy Brian Tyler rengeteg, az előző filmekben felbukkanó jellegzetes motívumot átvett. Illetve a rendezők a Predatorból komplett átmentett egy zeneszámot, mint James Cameron az Alienből (A nyolcadik utas: a halál). Mindez nagyban segít a hangulatteremtésben, főleg mikor ismerős jelenethez társul ismerős zenei motívum. Összességében azt kell mondanom, ez egy jó film. Szerény véleményem szerint így ebben a formában túlment a Predator 1-2 szintjén (mondjuk nálam e két film nincs olyan nagy magasságokban, sőt…). Az AR-t csak egyetlen egy okból nem tudja maga mögé utasítani: nem a jövőben játszódik. Hiába, a sci-fi környezet nagy plusz. Nem tökéletes, nem korszakalkotó, nem ez lesz az új film, amit piedesztára emelünk. Ezzel szemben szerintem szórakoztató, hangulatos film, melyben remekül gyepálják egymást kedvenceink. A kritika teljes terjedelmében a Lightspeed blogon olvasható module=dzsejt}]]>