Nehéz fába vágtam a fejszém, azt hiszem. Mert egy olyan sorozatról akarok most objektíven írni, ami érzelmek hullámát indította el benne, másrészt meg majdnem minden Trekker utál. És hát én Trekker is volnék, vagy mifene. A legjobb talán az elején kezdeni. Az első évadot még a Viasat 3 keretében csodálhattam meg. Az első (két) rész néhány nüánsztól eltekintve tetszett. Ezen apróság például a vége, ahol is megszemlélhettük, amint a fiatal Archer megrepteti élete első hajóját. Na, ez baromira nem kellett volna. Aztán kb ez lett a mottóm az első évadra is. Sőt, kukacoskodó énem egy idő után az első részt is kritizálni kezdte, és hibát hibára halmoztam. Nem tetszett az intro, hogy a címszereplő röpködése helyett (ahogy azt addig megszokhattuk Trek sorozatoktól) űrhajózás-történelmi pillanatokat láthatunk. Pozitívumnak csak a Phoenix, a térhajtóműves akármi és a legvégén felbukkanó Enterprise volt. Meg a zene, az tetszett, viszont az nem, hogy nem Gene Rodenberry szerezte, ezzel sutba dobva még egy Trek hagyományt (persze, sajnos ez a hagyomány most már végérvényesen odaveszett :().
