A Netflix új sorozata – Richard Morgan regénye nyomán – a távoli jövőbe vezeti nézőit, egy olyan disztópiába, amelyben az emberi tudat lementhető, tárolható és bármilyen testbe átemelhető egy kéregnek nevezett speciális szerkezet révén. Az átalakult társadalom egyetlen komoly félelme a valós halál, amikor valaki a személyiségüket tároló tokot is megsemmisíti. A matuk, az elitréteg tagjai természetesen itt is egyenlőbbek másoknál, gyakorlatilag halhatatlanokká válnak, miután tudatukat folyamatosan frissítik és elmentik egy átlagos polgárok számára elérhetetlen, lebegő hajon. Ők olyanok már, akár az istenek, és ha úgy tetszik nekik, igény szerint kialakított, prémium minőségű klónozott burkokban furikázhatnak, és bármilyen dekadens vágyukat kielégíthetik a rájuk telepedő unalom kielégítésére. Velük ellentétben az alacsonyabb szociális osztályok tagjai azt kapják, ami éppen akad, vagy amire elegendőek a kreditjeik.

A történet főhőse egy Takeshi Kovacs nevű egy kiégett, emberi gonoszságtól megcsömörlött szuperkatona, akit kétszázötven év után kiszednek a jégről, és egy kőkemény zsaru porhüvelyébe burkolnak. Szabadságáért cserében meg kell fejtenie egy csúcs gazdag matu, Laurens Bancroft valós halálának rejtélyét.

A készítők jól boncolgatják az elképzelésben rejlő kérdéseket, kijátszanak a burkok cserélgetése kapcsán szinte minden ütőkártyát. Akad példa felnőtt porhüvelyben harcra képzett gyermekre, férfi testben visszatérő nőre, bűnöző kölcsönvett testében „kimenőt” kapu elhunyt rokonra, és eközben a vallás is terítékre kerül. Sokan, a bigott katolikusok közül istentagadásnak tekintik a halál felülírását, mások megtestesült istenekként tekintenek az elpusztíthatatlanná vált felső tízezer tagjaira. A sorozat olyan morális kérdéseket feszeget, vajon a halál elvesztése nem jár-e együtt a teljes erkölcsi hanyatlással, és azzal, hogy lelkiismeret nélküli szörnyetegek örökké tartó uralmát engedjük szabadjára a kiszolgáltatott tömegek felett. Ugyanakkor leteszi a voksát amellett, hogy a lélek valami nagyszerűbb és több mint a fizikai porhüvely, amit sohasem tudunk kiismerni vagy irányítani teljesen.

A sorozat látványban is prémium minőség, a jól megkomponált akciójelenetek tökéletesen idézik a Szárnyas fejvadász vizuális orgiáját, és felülmúlják a mozikban nemrég debütált folytatást. Természetszerűen épp ezért jó néhány esős jelenetet és átlátszó esernyőt láthatunk, de ezt semmiképp sem könyvelhetjük el hibaként, mert remekül erősítik az atmoszférát.

A színészek remekül hozzák a karaktereket, Joel Kinnaman valósággal brillírozik a cinikus, látszólag mindenkit önző módon kihasználó, lelke mélyén mégis érző szívű antihős szerepében, de a többiekre sem lehet panasz. Külön piros pont jár a Poe kinézetű mesterséges intelligenciáért, aki egy Holló névre keresztelt hotelt üzemeltet, mert ha egy ilyen ízig-vérig cyberpunk remekműben szerepelhet minden idők egyik legnagyobb rémtörténet írója, az rossz már semmiképp sem lehet.

Van itt minden, szex, erőszak, romlottság, kínzókamrának használt virtuális valóság, ahol újra meg újra megölnek, míg meg nem törsz, akció, lélek, spiritualizmus és fejlett technológia. Az idei év egyik legnagyobb meglepetése, amely egyszerre nyújt mély gondolatokat és bűnös élvezetet is. Mindenkinek ajánlott, aki szeretne kicsit elszakadni a mából, hogy a lehető legszórakoztatóbb módon a távoli jövőben, egy megtörhetetlen harcos burkában szembesüljön a jelenkor aktualitásaival. Aki pedig a regényre is kíváncsi ezek után, az keresse az Agave weboldalán.

Bukros Zs.

]]>