Logan ennek pont az ellenkezőjéről szól: egy kiégett szuperhős kiútkereséséről és meneküléséről. Logan le akar lépni, eltűnni a világ elől, a sorsa elől, a nehézségek elől. Menekül 120 percen át. Nem az ő idejéről, évéről készítettek filmet, hanem a haláláról. Ide egy másik szlogen jobban illett volna: „Jó nap ez a halálra.” Bár ez már foglalt… A Power Rangers öt kamasza a paletta másik végét testesíti meg, a szuperhős történetek kezdetét villantja fel: az erő megszerzésének történetét. A most mozikba kerülő alkotás egy legenda elindulása, amely heroikus akar lenni, míg a Logan egy legenda vége. Mindkettő a filmipar kifakulásának, ötlettelenségének bizonyítéka. Míg Hugh Jackman legutolsó filmje megöli az összes mutáns küzdelmének értelmét (hiszen 2029-re mindenki meghal, kvázi elbukik, Xavier professzor pedig agyilag egy robbanásveszélyes zöldség lesz), addig a Power Rangers egy világvégi kisváros sorsát mutatja be a maga teljes érdektelenségében. Az Avengers után ez már nem működik, ki a fenét érdekli, hogy egy óriás (King Kong, Godzilla vagy akár az ötven láb magas nő) házakba gyalogol bele? Elkezdeni egy legendát ugyanolyan nehéz és felelősségteljes, mint befejezni egyet. A Power Rangers srácai és csajai a maguk színes rucijában elég viccesek ahhoz, hogy ne vegyük komolyan őket. Ezt a készítők is érezhették, mert a páncélba öltözött tiniket nagyon gyorsan a gépdínókba ültették: így kevéssé volt kínos a kinézetük. Ezzel együtt kevés fantáziával, lényegében egy egyszerű pofozkodással megmentik a világot – ennél azonban már többre van szükség 2017-ben. De ugyanez a helyzet Logannal. Tudjuk: Hugh Jackman öregszik, ráncosodik, meg nem akar többé Wolverine lenni, így muszáj kinyírni a karakterét. De ennyire dicstelenül, és mindenki mást is? Hogy a pajtások csináljanak helyet a túlvilágon? A színes-aranyos Power Rangers ellentéteként az elszürkült, szépiába öltözött depressziós jövő uralkodik a Loganben… leképezése a mai, kiábrándult mindennapoknak. Elég sablonos ahhoz, hogy egyrészt megjósoljuk a végét, másrészt viszont eccerű, mint a faék. Zeitgeist. Persze, azaz eladható. Ez mindent felülír. Emlékeztessük magunkat: mire egy ötletből film lesz, rengeteg emberen megy keresztül. Mindkét alkotás tucatnyi döntéshozót járt meg, így vált azzá, ami. Az egyik egy színes, tutti-frutti szerű rágógumivá, míg a másik egy összeaszott kiwidarabbá. Összeengednénk őket? Logan a Power Rangers ellen? Ugye, hogy nem? Egyiknek sincs jövője. Logannek sem, még ha ki is kaparja magát a sírból. Az X-Kids csapatának sorsa pedig teljesen érdektelen. Ezzel együtt Xavier tanítványainak hajdani küzdelmei sem érdekesek már. Sajnálom, így kell megölni egy legendát. Bár annyival több a Logan a Power Rangers-nél, hogy ott legalább el tudták kezdeni a mozisorozatot. A tiniknek esélyük sincs legendává válni.]]>
A szerzőről
sheenard
Szélesi Sándor író, szerkesztő, forgatókönyvíró. Az Átjáró SF irodalmi magazin főszerkesztője volt, a Mysterious Universe sorozat egyik "szülőatyja", többszörös Zsoldos-díjas, 2007-ben az ESFS a legjobb SF írónak választotta. A kezdetek kezdetétől az SFportal szerkesztője.