A gyermekkor végétől A függetlenség napja mozifilmig be-nem-záróan. A kapcsolatfelvétel a sci-fi írók látszólag megunhatatlan tématárát adja. Denis Villeneuve is belevágott, hogy egy Ted Chiang novella (Story of Your Life) kapcsán feldolgozza az első találkozást. Az Arrival trailere nagyon jó mozit ígért.
A film azonban vegyes érzéseket keltett bennem. Szó se róla, a látványvilág és a hangulat megkapó. Nincs vita, a kapcsolatfelvétel milyenségének alapötlete egyedi és izgalmas, ahogy ember és idegen „beszélget” egymással. A végső poénon vitatkozhatunk (lásd: ha megtanulom a madarak nyelvét, vajon képes leszek-e repülésre), de a történet megoldása szintén hozza az újszerűség élményét (bár valahol mintha Arthur C. Clarke köpönyegéből bújt volna ki). Ám – és itt megint csak előjön a karakter és ötlet kapcsolata, akárcsak a regények kapcsán – az ötlet és a hangulat kevés egy filmhez, kevés ahhoz, hogy például engem megérintsen.
Az Arrival érdekes és elgondolkodtató film, de nem megragadó. A két legnagyobb problémája, hogy konkrétan nincs sztorija és nincsenek karakterei. Jönnek az idegenek, és feltesszük nekik a kérdést, miért vagytok itt? Ebbe az egymondatos, lényegében az egész filmet lefedő „sztorileírásba” sikerült beleszuszakolni egy zakkant katonát és egy kínai tábornokot (tévéhiradókon keresztül), de aztán ennyi.
A tudósok egyikét alakító Jeremy Rennerről azt sem tudjuk meg, hány cukorral issza a kávéját. Nincs élete, nincsenek kapcsolatai, nincs motivációja. Visszafogott poénja van egy-kettő, szerencsére, mert ezáltal felmutat valami életszerűséget. Forest Whitaker még ennyire sincs dimenzionálva. Amikor belép a filmbe, egyszerű gondolkodású (mondjuk ki: kicsit tompa agyú) katonatisztnek tűnik. Aztán az is marad a legvégéig. Ez egy egyöltözetes szerep volt számára, bele se izzadt. Nehéz a színészi játékokat értékelni, és nem azért mert a színészek nem jók, hanem mert nem volt mit eljátszaniuk.
A főszerepet játszó Amy Adams az egyetlen kivétel: az ő életére ráláthatunk. Pontosabban szólva egyetlen egy dolgot látunk belőle. A gyermeke halálát. A karaktert ezzel le is írtam, mert konkrétan se kapcsolata, se egyebe nincs, csak egy fájdalmas emlékszál, amibe újra és újra belekapaszkodik. Ha nem jönnek az idegenek a világ legszürkébb egyetemi oktatója címmel mehetne nyugdíjba – vénlányként.
https://www.youtube.com/watch?v=tFMo3UJ4B4g
Nincs sztori és nincsenek karakterek. Az Arrival intellektuális élvezet, nem emocionális. Nem szórakozol rajta, hanem végignézed, és követed a felfedezés útját. Tetszetős, de csak annyiban mozifilm, hogy vászonra került, és a tuba Dolby Sztereóban megremegteti a széksorokat. Sajnálom, hogy ezt a remek ötletet olyan elcsépelt fordulattal fejelték meg, mint a „kínaiak lőni fognak”, vagy a már említett zakkant katona (akinek próbáltak tizenöt másodpercben valami motivációt adni, de elég hiteltelenül).
Egyszóval az idegenekkel folytatott kommunikáció jobban ki lett dolgozva (bár ott is csak a látvány, mintsem az elmélet), mint a történet vagy a karakterek. A kommunikáció ötletéért, a megvalósítás eleganciájáért érdemes beülni a filmre, de nem ez lesz az a mozi, amit ezerszer is megnézünk. De persze ez már valahol ízlés dolga.]]>
Itt vannak ők – mozifilm: Érkezés
