Langdon professzor (Tom Hanks) újra akcióban. Rejtvények, Olaszország, Dante és a Pokol… most a világ megmentése a tét. Az óra ketyeg, tik-tak… az árulók pedig köztünk vannak. A túlnépesedés régi sci-fi írói téma (pl. Harry Harrison Helyet, helyet), vagy ha nem éppen fő téma, akkor jól kijátszható díszlet egy-egy filmben. Szűk lakások, kis munkahelyek, zsúfolt utcák, szürke emberek. Amikor az egész város úgy néz ki, mint egy fényreklámokkal teleaggatott kínai negyed. Megvan a kép? Az Inferno nem ezt a posztapokaliptikus víziót játssza ki, hanem „csak” ennek eljövetelével riogat. Az alaptörténet szerint egy emberiségért aggódó milliárdos arra a következtetésre jut, hogy ha nem akarjuk, hogy száz éven belül kihaljon az egész népesség, akkor most meg kell ölni minimum az emberek felét. Ezért aztán elkészít egy gyilkos vírust, amely egy bizonyos időpontban automatikusan kiszabadul egy bizonyos rejtekhelyről. A milliárdost el akarják kapni és öngyilkos lesz, de szerencsére elhelyezett Firenze bizonyos pontjain egy-egy jelet, hol lehet a vírusa – ezzel aztán el is érkeztünk a sztori elejéhez, és megvan minden, ami egy jó akciómozihoz kell. Versenyfutás az idővel, rejtvények és a megagiga tét. És ha Dan Brown, akkor templomok és Olaszország. Az Inferno hozza A Da Vinci-kód és az Angyalok és démonok hangulatát, de miért ne hozná, szinte az egész stáb ugyanaz. Hangulat, képi megoldások, zene, szereplők. Akiknek azok a filmek bejöttek, az Inferno is tetszeni fog, nem kétséges. Pörgős, akciódús, fordulatos. Talán kicsit jobban emészthető, mert ebből a filmből hiányzik az a kamu-misztika, ami az első kettőt körbelengte. Hiába Dante pokolképével kezdődik a film, a posztapokaliptikus víziók – vérözön, flaszterba beleragadt holtak, kicsavarodott nyakú járókelők… stb… – csak arra szolgálnak, hogy tudjuk, milyen sorsot akarunk elkerülni. Ez az egész történet játszódhatott volna Vlagyivosztokban is, katolikusok és Dante nélkül. Aki ki akar kapcsolódni, és erre egy sodró, szép helyeken forgatott (néhány budapesti helyszín felismerhető) akciómozit keres, az nézze meg az Infernót. Aki viszont elmélkedne arról, mi lesz az egyre csak sokasodó, a Föld elpusztításában oly szorgalmas emberiséggel, és ez a sors hogyan lenne elkerülhető, az olvasson ilyen témájú sci-fit inkább. Persze végig lehet gondolni ezt a filmet is, abban senki nem akadályozhatja meg a nézőt: vajon Langdon professzor most miben segédkezett, a földi Pokol eljövetelében vagy annak elkerülésében? De ez már egy másik téma, másik cikk és egy másik történet.]]>
A szerzőről
sheenard
Szélesi Sándor író, szerkesztő, forgatókönyvíró. Az Átjáró SF irodalmi magazin főszerkesztője volt, a Mysterious Universe sorozat egyik "szülőatyja", többszörös Zsoldos-díjas, 2007-ben az ESFS a legjobb SF írónak választotta. A kezdetek kezdetétől az SFportal szerkesztője.