S. A. Corey néven működő szerzőpáros belelendült, a Térség sorozatnak már a negyedik kötete, a Cibola meghódítása jelent meg júniusban. Az előző regényekről (Leviatán ébredése, Kalibán háborúja, Abaddon kapuja) írtunk, úgyhogy rövidre fogva a lényeg: létezik egy felfoghatatlanul fejlett idegen faj, aminek az emberek csak a nyomait látják. Az Abaddon kapuja, egy monumentális gyűrű is ilyen, és lehetőséget ad az emberiségnek, hogy ne csak a Naprendszer, hanem millió más bolygó is elérhető legyen. A Cibola meghódítása egy ilyen újonnan felfedezett bolygó, az Ilosz körüli bonyodalmakról szól. cibolaA szerzőpáros már az előző regényeknél odavolt a címekbe rejtett utalásokért, ez esetben sincs másként. Cibola vagy Cevola a spanyol neve egy kincseiről híres városnak valahol a mai Új-Mexikó területén. A történet érdekessége, hogy amikor Francisco Vazquez de Coronado spanyol felfedező a saját szemével akarta látni a legendás helyet, csak egy vályogházakból álló falut talált. A Cibola meghódítása témája összekapcsolódik a spanyol város történetével. Pár évvel járunk az Abaddon kapujának felfedezése után, az emberek már több ezer lakható bolygót fedeztek fel, ezek egyik az Ilosz. A regény központi konfliktusa lényegében megegyezik az amerikai hódítók vs őslakosok ellentéttel, csak ezúttal az őslakosok pár éve odaérkezett telepes bolygófoglalók, a hódítók pedig az RCE nagyvállalat nevében tartanak igény a bolygóra és ásványkincseire. A gyorsan súlyosbodó konfliktushelyzet megoldására a már ismerős James Holden kapitányt küldik oda, hogy mediátorként igyekezzen elkerülni a (további) vérontást. Azt is tudhatjuk a korábbi regényekből, hogy ahol Holden megjelenik, ott valahogy mindig eldurvulnak a dolgok: idegen gépek éledeznek, természeti katasztrófák sújtanak le, de mindez semmi ahhoz képest, amit az emberek művelnek egymással. Nem a könyv értékelésének része, de nem tudok elmenni amellett, hogy a Térség sorozat súlyos történelmi leckét csomagol űropera formába az olvasóknak arról, hogy ahová az emberiség kirajzik, oda magával viszi a konfliktusait is: rasszizmus, emigráció, multicégek, kizsákmányolás… És ezúttal már nőtt a tét, nem csak a Naprendszerben, a Föld, a Mars és a Külső bolygók fokozódik az ellenségeskedés, hanem szétterjed akár más univerzumokra is. Más fejlett civilizációk szemében olyanok lehetünk, mint a pestis. De visszatérve a regényhez: a Cibola meghódítása lassan kezdődik, bár már az első oldalakon megérkezik minden szereplő az Iloszhoz, az események katalizátorának számító természeti katasztrófa csak a regény közepén csap le. Ez már azért is gond, mert a könyv kifejezetten vaskos, közel hatszáz oldal. A másik problematikus rész a befejezés, a Térség sorozat minden kötetében kiderült valami az egész mögött álló rejtélyes idegen fajról, de ezúttal ez csak szemfényvesztés. Nehéz olyasmit kitalálni, ami annyira nagyszabású és idegen, hogy azért még felfogjuk, hogy nagyszabású és idegen… ezúttal nem sikerült. Szerkezetében a Cibola meghódítása követi a korábbi regényeket, és a szereplők nevével jelzett fejezetekben váltakozó a nézőpontból meséli el a történetet. Ehhez ismerni kell a szereplőket, amivel el is érkezünk a kötet legkritikusabb pontjához. James Holden kapitány Han Solohoz vagy Mal Reynoldshoz tartozó archetipikus alakká fejlődött a kötetek során, rá bármikor kíváncsi az ember, még akkor is, ha csak béna helyzetekbe sodorják. Ezzel véget is ér minden pozitívum, ami a szereplőkről el lehet mondani. A Rocinante legénységének többi tagja leegyszerűsödött egy-egy vonásra. Basia, aki az iloszi telepesek nézőpontját képviseli, izgalmas morális kérdésekkel birkózik, mégis egyszerűen érdektelen. Havelock afféle szerencselovag az RCE biztonsági szolgálatában, az ő szerencsétlensége, hogy amit az ő nézőpontjából tudunk meg, az többnyire szimplán senkit sem érdekel. Kap töredékes fejezeteket a nyomozó Miller is, ezek szándékoltan kuszák, jelezve, hogy a férfi csak részben önmaga, részben a protoplazma teremtménye. Ők legalább csak unalmasak, de az egyetlen fontos női karakter, Elvi, a biológus, még idegesítő (nem az írói szándék szerint!) is. Elvileg egy tapasztalt tudós, aki miközben a túlélés a tét, sírdogálva álmodozik Holdenről, álmában vele szeretkezik, megremeg az érintésére és általában úgy viselkedik, mint egy tizenhárom éves liba. Már ez kiborító, de hogy a végén a szex jótékony hatására visszaváltozik hidegfejű tudóssál, végkép kiverte a biztosítékot. Az egész karakter olyan, mint egy kocsmákban férfiak között mesélt vicc, karikatúra a harmincas évekből. Érdekesség, hogy az egyetlen olyan szereplő, akinél érdekelt volna az egyéni nézőpont, az főgonosz, az RCE biztonsági főnöke, ez viszont kimaradt. Belőle e híján sablon rosszfiú lett minden árnyalat nélkül. A sablonosságon kívül szereplők hibája, hogy sokszor nem azt csinálják, ami a karakterük szerint ésszerű lenne, hanem amit a történet megkövetel, mondhatni a nyúl viszi a vadászpuskát. Érdekes módon a hibák ellenére a Cibola összességében szórakoztató olvasmány. Már csak azért is érdemes elolvasni, mert már előkészületben van az 5. rész és a tévésorozat is készül.  ]]>