Roland Emmerich elképzelését egy tervezett mozifilmes Stargate rebootról. A tévésorozatok showrunnere ezt azért egy bővebb blogbejegyzésben fejti ki. Ahogy a legtöbb rajongó, úgy Mallozzi is a Star Trek példáját látja maga előtt – ő is úgy érzi, hogy Emmerich a 2009-es Star Trek mozifilmhez hasonló módon akarja kezelni a Stargate rebootot. Jó adag pénz, elképesztő vizuális effektek, remek marketing, esetlegesen egy-két húzónév – a jegybevételek elképesztőek lennének egy nagyvásznas Stargate esetében, ami hasonlóan a Trekhez egy sci-fi rajongók által jól ismert, és sokak által kedvelt világ. Csakhogy lehet, hogy ez mégsem történik meg. Mint a forgatókönyvíró rámutat, az idei blocbuster szerzon nem volt az a fényes diadalmenet, mint amire a stúdiók számítottak.  A The Lone Rangertől kezdve a White House Down-on keresztül az After Earth-ig minden film esetében 100 millió dollár körüli vagy azt meghaladó költségvetésekről beszélhetünk. Nagy remények. Nagy büdzsék és ami ezzel jár. Nagy box-office csalódások – írja Mallozzi, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a fenti büdzsékből egy tétel hiányzik: a filmekre költött marketingpénzek. Egyes filmek esetében olyan sztárokkal forgattak, mint Johnny Depp és Will Smith – ezzel együtt pedig lényegében megbuktak. Lehetne azt mondani, hogy a Stargate viszont egy ismert franchise, épp úgy, ahogy a Star Trek volt, saját rajongóbázissal rendelkezik, akik éheznek valami újabb filmért, sorozatért, bármiért. A Star Trek-modell alapján egy Stargate reboot sikerre van ítélve, nem? Malozzi szerint nem. Amellett, hogy büszke arra, amit elértek a sorozatokkal, beismeri, hogy szerinte a Stargate közel sem olyan ismert és támogatott világ, mint amilyen a Star Trek. Mint írja, több, mint 300 epizód, és két DVD film készült 15 év alatt – ám ha összehasonlítjuk a Star Trek öt sorozatával, 12 mozifilmjével és több, mint 700 epizódjával, amik 46 év alatt készültek el, akkor a számok önmagukért beszélnek. Végeredményben, a Star Trek befolyása túlmutat a saját rajongótáborán – de fontos megjegyeznünk, hogy hiába a bejáratott rajongói bázis, a Star Trek: Enterprise-t is törölték négy szezon után – jegyzi meg Mallozzi. „Egy óriási és szenvedélyes rajongókör nem szükségképp garantálja a sikert. Ugyanakkor az ehhez hasonló esetekben, amikor egy franchise ismertsége nem annyira széleskörű, mint a Star Trek esetében, a rajongótábor még fontosabbá válik a stúdió kampányában, aminek célja, hogy hírverést csapjanak.” Egy friss kezdet jó ötlet lehet az újabb közönség bevonására, a régebbi rajongók egy része is biztosan elégedett lenne egy újrakezdéssel – de biztosan rengeteg rajongó hördülne fel az eddigi kánon komplett kukázása miatt. Mallozzi szerint a problémát jól kezelte a Star Trek, hiszen ismert karaktereket használ fel újra – de egy párhuzamos univerzumba helyezve. Az újabb kalandok nem teszik meg nem történtté a korábbi sorozatok és filmek eseményeit, a rajongók pedig élvezhetik mindkét világot. A rajongóknak természetesen meg lesz a saját preferenciájuk, de mindkét verzió boldogan élhet egymás mellett – írja. Viszont arra a tényre is felhívja a figyelmet, hogy bár az eredeti Star Trek sorozat karakterei mélyen beleivódtak az SF tudatalattiba, ugyanakkor több, mint 20 év eltelt azóta, hogy láthattuk őket moziban vagy tévében. A Stargate esetében alig telt el két év azóta, hogy utoljára láttuk volna Jack O’Neill-t. Mint látható, Mallozzi nem igazán van elájulva egy mozifilmes reboot lehetőségétől – ugyanakkor a többi lehetőség is rizikós. Egy backdoor pilot jellegű Stargate lehet, hogy jól hangzana – ha sikeres, lehetne belőle tévésorozat, amiben olykor-olykor feltűnnének olyan régi karakterek, mint Daniel Jackson. A probléma ezzel a lehetőséggel alapvetően üzleti jellegű: egy sikeres backdoor pilothoz sok-sok pénz kell, a befektetést viszont nem biztos, hogy visszahoznák a sugárzási és egyéb jogokért kifizetett licenszdíjak. Valahol a stúdiónak is fel kell tennie a kérdést, hogy mi lenne a jobb forgatókönyv: most lecsapni vagy várni? Mindkettőre vannak érvek. Az a tény, hogy az utolsó Stargate epizód mindössze két éve ment adásba, azt sejteti, hogy a rajongók még mindig megvannak, és ha egy film vagy sorozat inkább előbb készülne el, mint utóbb, akkor lehetne számítani a támogatásukra – pluszban az új nézők támogatása mellé. […] Ugyanakkor az SGU utolsó évadának nézőszámai jelezhetik a nézők kifáradását is, és lehet, hogy a várakozás lenne a javasolt- mutatja be a dilemmát Mallozzi. A meglévő sorozatokra építő esetleges tévéfilm vagy minisorozat tűnik a legkevésbé járható útnak: a díszletek már nincsenek meg, az újraépítésük nem érné meg a költségeket. Míg egy backdoor pilot esetében legalább megvan a lehetősége, hogy a költségek hosszú távon megtérülnének, addig ebben a verzióban ez sincs meg. Az Ark of Truth és a Continuum annak idején nagyon jól teljesített DVD-n, volt értelme egyből DVD-n kiadni őket – azóta azonban a DVD piac is nehezebb időszakot él. Egy teljesen új Stargate sorozat esetében is felmerülnének kérdések. Egy új sorozat lehetőséget adna a régi karakterek alkalomszerű visszatérésére is – legyen az Daniel Jackson, Rodney McKay vagy akár Eli Wallace. Végülis, bár az eredeti mozifilm sikeres volt, a tévés franchise volt elképesztően jövedelmező az MGM számára – szögezi le a tényeket Mallozzi. De továbbra is áll a kérdés, hogy mikor kellene egy ilyenbe belevágni – most, vagy érdemesebb lenne várni? Mallozzi, ismerve a hollywoodi stúdióvezetők logikáját, úgy véli, valószínűleg imádnának egy Star Trek-típusú rebootot. A legjobb esetben persze lehetne ez óriási siker, de a forgatókönyvíró szerint két kellemetlen tény van: a Stargate nem a Star Trek, valamint a régi rajongók elidegenítése nem jó ötlet. A legvalószínűtlenebb eshetőség sajnos egy, az SG-1 – Atlantis – Universe sorozatokból építkező mozifilm lehet – borzasztóan kockázatos lenne. Mindezek mellett Mallozzi egy új tévésorozat indítása mellett teszi le a voksát. Végülis azt gondolom, egyetlen bizonyosság van: a Stargate dicsőséges visszatérésének kérdése nem a HA, hanem a MIKOR. Legyen így. Ti mit gondoltok, Stargate reboot mozifilm kellene inkább vagy pedig egy vadiúj, az eredeti idővonalon továbbhaladó sorozat, amibe még visszatérhetnek alkalmanként a régi szereplők?]]>