Az ifjú Luke Skywalker egy világvégi tanyáról elindul, hogy megmentse a világot. Útja során ráébred különleges erejére, megtanulja az űrrepülőket úgy irányítani, ahogy senki más, és a hatalom birtokosai máris reszketnek tőle. A nehézségeken egy mentor, egy régi jedi-lovag vezeti át, akinek tragikus halála elkerülhetetlen… és most tessék Luke nevét Eragonra átírni, az űrrepülőt sárkányra, a jedit sárkánylovasra. és íme, előttünk az Eragon mozi – sajnos a film ennél nem is több.
Lehetett volna több, ha kicsit hosszabb. Lehetett volna jobb is, ha a forgatókönyvíró Peter Buchman nem a „Sablonos szövegek nagy kézikönyvé”-ből tanul meg írni. Lehetett volna élvezhetőbb, ha valaki elmagyarázza a színészeknek, hogy kik is ők valójában a szerepben. Leginkább a Bromot alakító Jeremy Ironsnak, aki akármennyire is kedves nekem, ebben a szerepben átmegy mélyrepülésbe. Csavargó és őrült, persze! Mindenki tudja, hogy sárkánylovas, és nem csupán azért, mert a karakterek is olyan sablonosak, mint a szöveg, hanem mert ahogy játszik, az se nem csavargós, se nem őrültes.
A látványvilág mellett semmi pozitívumát nem lehet felhozni a filmnek. A történet nem bonyolult, és mondhatnánk, hogy más filmekben sem szokott az lenni, ámde a sok színtelen papírfigura életre keltéséhez nem elég, hogy a jelmezes óperzsa ruhákba öltözteti a birodalom ellen lázadókat, fényes pajzsukat pedig megdizájnolja. A karakterek és a szájukba adott elképesztően közhelyes dialógok a kiszámítható fordulatok között képtelenek megtölteni tartalommal, humorral vagy bármi mással a mozit. Bármivel, ami ahhoz kell, hogy élvezhető legyen.
Ãmbátor az is lehet, hogy nem felnőtt fejjel kell nézni a filmet. Most el kellene döntenem, hogy 77-ben a Csillagok háborúja miért is ütött nagyot, holott az sem volt bonyolultabb sztori és dialógok szintjén. Mert tetszett a felnövekvő nemzedékeknek? A gyerekeknek, gimnazistáknak, fiataloknak? Ha csak ez lett volna átütő sikerének az oka, akkor minden bizonnyal az Eragon is sikeres lesz. Ha csak gyermeki rácsodálkozás szükséges hozzá, akkor vigyétek a moziba a kisdedeket…
Csakhogy a Csillagok háborújában sok plusz is volt. Ma a CGI-trükkök világában már kevéssé ámulunk el olyan pörgéseken, amik akkor az X-szárnyúakat (most a sárkányt) jellemezték. Azok a szereplők bájosak voltak, például Luke makacs ugyan, de nem ellenszenves. Eragon mentora halálát okozza, és előtte még be is szól neki – akkor örültem volna, ha ő marad ott a jelenet végén hullaként, egy csepp könnyem nem hullt volna érte. Obi van Kenobi önfeláldozása dicsőséges, Brom halála egy hülyegyerek szűklátókörűsége és agyatlansága miatt következik be. és még abban sincs felemelő, hogy a haldokló egy utolsót repülhet a sárkányon.
A Csillagok háborúja szereplői kétdimenziósságuknál fogva is éltek, és a mese is új volt. Új és szokatlan a mozivásznon. Az Eragon csak három évtizedet csúszott, és akkor is rosszul lett elkészítve.
Ha esetleg pedig nem lesz második része, mert a forgalmazási adatok nem érik el az elvárt mutatót, akkor még kevesebbet fog érni. Mert ez ugye csak a sztori egy része. De nem is baj, ha nem lesz második film – mondjuk – Galbatorix király visszavág címen.
Kapcsolódó anyagok:
Christopher Paolini látomása: Eragon a mozivásznon
Christopher Palolini Eragonja a mozivásznon 2. – szereplők
