A Transformers-franchise legújabb állomása egy előzmény-mozi, amely Michael Bay nagyszabású átalakulós-pofozkodós, világrombolásos mozijának korai történéseit viszi vászonra a néző elé. Űrdongó eredettörténetéről van szó, amely valamikor a múlt század nyolcvanas éveiben veszi kezdetét, és amelynek rendezője Travis Knight, aki eddig jobbára animációs filmeknél munkálkodott, leginkább pedig a Kubó és a varázshúrok rendezőjeként ismert. Konkrétan 1987 az az év, amikor Űrdongó a Földön menedéket talál, naná, hogy a Cybertronon dúló háborúból menekülve. Itt aztán rögtön megtalálja a saját, emberi ellenségét is – Burns ügynök (a baltával faragott arcú John Cena alakítja) rákattan, mint kutya a gumicsontra – , és az összecsapás után kénytelen egy kis időre lekapcsolni. Ehhez megtalálja az ideálisnak látszó formát: egy sárga, bogárhátú Volkswagen képében (nem Chevrolet Camaro!). A sztoriból sokat nem lehet elárulni, mert tulajdonképpen nem sok sztorija van az ŰrDongónak: Christina Hodson forgatókönyvíró nem csűrte-csavarta a történetet – az egyszerű, mint a faék. Ne számítsunk nagy fordulatokra, a film egy zárkózott tinédzser, Charlie Watson (Hailee Steinfeld) és egy autobot barátságáról szól elsősorban, és inkább az érzelmi húrokra koncentrál, mint a nagy összecsapásokra. Ennek megfelelően az autobotok és az álcák sincsenek túlspilázva, és nem érkeznek tömegével a Földre. Visszatérünk az eredeti, kicsit szögletesebb autobot-formákhoz, és nincsenek vicces kis kütyüjeik sem (bár meg kell jegyeznem, hogy a korábbi Transformers mozik ezt a vonalat kicsit túlerőltették, valóban). Szóval a kockásinges-farmeres Charlie helyrepofozza a Volkswagent, és miután a kicsi kocsi újra száguld, megosztja vele az érzéseit (és nem a családjával, mert ők persze nem értik meg), jó párszor átöleli, többnyire sírva, majd a végén a bénázó házihaverrel Memoval (Jorge Lendeborg Jr. alakítja a humorosnak szánt karaktert) kiegészülve legyőzik, akit le kell győzniük. Pont. Kicsit sablonosak a karakterek, kezdve a főszereplőtől és családjától, a kortárs csoportokon, a bénázó haveren, a macsó gimis csávón át egészen a katona-figurákig, legyen ez utóbbi Burns ügynök vagy Whalen tábornok (Glynn Turman), de az összetett karakterek eddig sem voltak a franchise részei. Hogy mit ad akkor a film, ha a karakterek ilyenek, a történet egyszerű és a látványvilág sem követi a Bay-féle produkciók gurulok-ugrok-repülök-átalakulok-ütök szemkápráztató képi világát? Ez a film érzelmeket ad, amelyekkel a tinédzser néző azonosulhat. Vagy legalábbis megértheti őket, ha szerencsére neki még él az édesapja, vagy a csini szőke gimis csajok nem is olyaaaan undokok vele a gimiben. Elsőre úgy vélem, Travis Knight és Christina Hodson nem a szemre, hanem a szívre optimalizált retro-mozija nagyobb sikert fog hozni a Paramount stúdió számára, mint a legutolsó Transformers-film, az Az utolsó lovag (kritikában és talán bevételben is). Tulajdonképpen az Űrdongó popcornnal és szódával elmegy, még megkönnyezni is meglehet. Aki tudja, azért IMAX-ban vagy 3D-ben nézze, mert mégiscsak autobotokról van szó, és a látványra nem lehet panaszkodni…]]>