A Lázadás hangjai sok mindenben más, mint az előző kötetek. Először is, ez inkább egy novelláskötet mint összefüggő regény. A történetek e-könyv formában jelentek meg heti rendszerességgel, és csak ezután lettek kötetbe rendezve és összefűzve. Másodszor, az eddig megismert karakterek helyett vadonatújakat kapunk, habár Wilson hadnaggyal már a Vének háborújában találkozhattunk érintőlegesen. Újdonságból ennyi éppen elég is, de vagy a régi karakterek hiányoztak nagyon, vagy az új eseményekkel volt nehezebb megbarátkoznom, mert valahogy elsőre nem hozta a szokásos szintet nálam ez a könyv. Bevallom, eleinte zavart az ugrándozó, egymással csak érintőlegesen kapcsolódó történetek zuhataga, de szerencsére egy idő után megtaláltam a kulcsot a könyv élvezetéhez. Körülbelül a könyv felénél jöttem rá, hogy amit a kezemben tartok, az nem más, mint egy megkönyvesített SF tévésorozat! Annak viszont igencsak zseniális! Kicsit, mintha összegyúrnánk az Elnök embereit, a Battlestar Galaktikával. Minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami a sorozatok sajátja, és kiválóan ki is használja ezeket. Minden rész egy külön is élvezetes, pörgős, akció dús történet, amiken keresztül szépen lassan kibontakozik a főszál, elmélyülnek a karakterek és rálátást kapunk a bonyolult és összetett háttéreseményekre. Még a könyv végén is az jár a fejünkben, hogy „a fenébe, hogy lehet így vége, és mikor jön már a következő évad?” John Perry története úgy néz ki egy időre befejeződött, és családostól épp boldogan élnek valahol, amíg meg nem halnak. Ezt az újfajta megközelítést azoknak ajánlom, akiknek hiányoztak a űrben játszódó katonai események és a kormány szintű összeesküvések, mert ezekből bőven kijut számunkra John Scalzi új könyvében, csakúgy, mint a komolyságot fellazító humorból. Kiváncsi leszek, hogy ezután mivel fog előrukkolni az író! Ja! És, baromira szeretnék megnézni egy sorozatot, ami Scalzi Gyarmati Szövetségének a világában játszódik! Nincs valakinek egy ismerőse Hollywoodban?]]>