A Galaktika magazin születésének évében, 1972-ben alakult meg az Európai Science-Fiction Szövetség (ESFS), mely éves seregszemléit Európa nagyvárosaiban tartja. Az idei rendezvény helyszíne – 2006 után immár másodszor-, Kijev volt, ahonnan a magyar küldöttség nagyszerű hírrel, és egy emlékplakettel tért vissza. Riportom alanya, vendégem, Burger István, a Galaktika magazin főszerkesztője, az említett plakett, az év Legjobb Főszerkesztőjének járó elismerés díjazottja. – Sablonos kérdés tudom, de milyen érzés kézbe venni egy ilyen díjat? Nem szeretnék szerénytelennek tűnni, de elégedettséggel töltött el, hogy nekem ítélték ezt a díjat. Jövőre lesz 10 éve, hogy remek kollégáimmal újraindítottuk a Galaktikát, akkor sokan károgtak, hogy egy évet sem érünk meg, de én hittem benne és hiszek ma is. Enélkül pedig nem lehet egy ilyen kultikus magazint feltámasztani poraiból. Az idő engem igazolt: a Galaktika él és virul, sőt nemrég terjedelmet is növeltünk. Most pedig itt a küszöbön az XL változat azoknak, akik tényleg KOMOLYAN gondolják. Amúgy pedig nem ez az első elismerés, amit a Galaktika és a kiadó bezsebelt, hiszen 2005-ben a Galaktika nyerte a legjobb európai SF magazin díjat, 2009-ben a Metropolis Media lett a legjobb európai SF kiadó, 2011-ben pedig remek kollégám, Németh Attila felelős szerkesztő lett a legjobb európai műfordító. Az én személyes elismerésem már csak hab a tortán, hiszen a Galaktika és a kiadó díjazása is valamiképpen a csapat érdeme, amit irányítok. Csak az fáj egy kicsit, hogy megint külföldön ismertek el minket, s bár tudom, hogy – a régi mondás szerint – senki sem lehet próféta a saját hazájában, én mégis naivan reménykedem még benne, hogy a Galaktika, mint valódi Hungaricum, előbb-utóbb erre is rácáfolhat… – Mielőtt nekifogtam volna az interjú vázlatának, természetesen háttéranyag után kutattam az elérhető forrásmédiumokban. Meglepődtem azon, hogy milyen gazdag, és sokrétű az Ön előélete. Hogyan, mi módon jut el egy vegyipari gépészeti iskolát végzett fiatalember az újságírásig, könyvkiadásig? Már általános iskolás koromban olvastam a Galaktikát, persze akkor még nem sejtettem, hogy egyszer én töltöm majd be Kuczka Péter helyét. Vegyipari gépész véletlenül lettem, valójában erdész szerettem volna lenni, de egy malőrrel kiütöttem magam a felvételiről, így – mivel a biológia mellet a kémia volt a másik kedvenc tárgyam – sok választásom nem maradt. Amúgy pedig voltam én már minden: radiológus, esztergályos, népművelő, költő, újságíró, szerkesztő. Szeretek új dolgokat létrehozni és ehhez a szerkesztés kiváló terepet biztosít. – Több helyen is olvastam, hogy számos újság újraindításában, illetve alapításában is jelentős szerepe volt. Milyen indíttatástól vezérelve döntött úgy, hogy választott hivatását, az újságírást ilyen léptékben haladva teljesíti ki? Közel tucatnyi új magazin, lap előállításában, létrehozásában vettem részt. Nagyon szeretem az ilyen jellegű kihívásokat. A Galaktika előtt az IPM-et támasztottam fel poraiból. Ha a Mátrix-ban Neo a megváltó, akkor Tom Anderson a teremtő. Én is teremtő alkat vagyok. Számomra egy új dolog elindítása a kreativitás csúcsa. Valószínűleg más fajta hivatásban is ezt a teremtő/újító vonalat keresném. Az írói álnevem is ezért lett Tom Anderson. Egyben tisztelgés a Mátrix előtt. – A könyvkiadás nyilván nem egyszerű feladat, mely az elhivatottságon, és a csapatmunkán kívül jelentős anyagi ráfordítást is igényel. Melyek azok a források, amelyeket igénybe lehet venni, és hogyan tud ezekkel gazdálkodni? A könyv az írott kultúra gerince. Szerencsére az Unióban már felismerték ezt és olykor támogatják is az írott kultúra könyv alakban való megjelenésének néhány lépését. Olykor hazai forrásokat is be lehet vonni, de a pályázat írás komoly feladat, ma már szinte külön szakma. Aki nem ért hozzá, annak kicsi az esélye, hogy támogatják. A hazai könyves szakma, csakúgy, mint a Metropolis Media leginkább saját forrásaira, saját olvasóira támaszkodik. Ez kicsit olyan, mint egy növény ápolás, ha az olvasó „locsolgatja”, akkor szépen fejlődik, terebélyesedik, de ha nem kap elég tápanyagot, akkor hanyatlásnak indul. Magyarra fordítva a kiadó részéről jó könyveket kell kiadni, az olvasónak pedig bíznia kell a kiadóban annyira, hogy egy ismeretlen szerző művét is megvegye, hiszen jó olvasmányt szeretnénk a kezébe adni. A vásárlás pedig a tápanyag, amiből újabb remekműveket tudunk megjelentetni. Ennyi a titok. Amíg van olvasó, addig könyv szakma is létezik. – Úgy tudom, hogy Ön az elnöke a Magyar Írószövetség SF Szakosztályának. Vázolná pár mondatban a Szakosztály tevékenységét, és céljait? Az Írószövetség SF szakosztályát Kuczka Péter után valóban én újítottam fel, de már átadtam a stafétabotot egy nálam alkalmasabb elnöknek, Sárdi Margitnak, aki az SF Történeti Társaság elnökeként amúgy is komoly szerepet tölt be a hazai SF egyetemi szintű népszerűsítésében. Az SF szakosztály újjá alakításban egyébként nagy szerepe volt az Írószövetség akkori titkárának, L. Simon Lászlónak, aki nélkül – ahogy mondani szokás – nem jöhetett volna létre ez a projekt. Egy aprócska párhuzamra szeretném még felhívni a figyelmet, hiszen az írószövetségbe nem lehet „csak úgy” belépni. Saját jogon is kell legyen publikációja a tagnak, a szerkesztői múlt nem sokat számít. Kucka Péter eredetileg költő volt és magam is a vers írást kedvelem az irodalmi műfajok közül leginkább (2 önálló kötetem jelent meg eddig). Tehát úgy tűnik, hogy a Galaktika élén hagyományosan egy költőnek kell lennie. – Anyaggyűjtés közben rábukkantam egy a könyvkiadástól teljesen idegennek tűnő adatra; Ön okleveles drágakő szakértő… Igen, valóban drágakő szakértő is vagyok. Gyerek koromban ásvány gyűjtő voltam, majd az élet más területekre sodort. Néhány éve azonban rájöttem, hogy a drágakövekhez nagyon kevesen értenek. Még a szűkebben vett szakma, az aranyművesek sem ismerik a drágaköveket. Beleástam hát magam és egy fantasztikus új világ tárult ki előttem. A drágakövekkel nem lehet betelni, hiszen – mivel a természet alkotta őket – mind más, mind egyedi. Nincs két egyforma közöttük. – Mint minden embernek, Önnek is szüksége van kikapcsolódásra, feltöltődésre. Szabad megkérdeznem, hogyan „kapcsolja ki a világot”, teszi félre a hétköznapi gondokat, esetleg van-e valamilyen különleges módszere a lazításra? Kikapcsolódni sokféleképpen lehet. Az egyik munkából például ki tud kapcsolni egy másik fajta munka is. Ennél persze sokkal jobb egy családi hétvége, amikor nincs munka, csak a feleségem és a gyerekek töltik ki az időt. Egy jó kirándulás a budai hegyekben vagy egy wellness hétvége valahol vidéken. A legnagyszerűbb kikapcsolódás számomra mégis az utazás. Idegen országok, egzotikus tájak felfedezése, bebarangolása. – Köszönöm az interjút, és gratulálok a díjhoz. Sok sikert kívánok Önnek és a Galaktika magazinnak. Kovács Rhewa Andrea  ]]>