A homoknál természetesen ne a földi példára gondoljunk, a Titán homokszemcséi feltehetően jégkristályokból tevődnek össze, jelentette be a Cassini radarfigyelő csapata. Az űrszonda a Titán melletti legutóbbi elhaladása alkalmával, tavaly októberben készített radar felvételein 100 méter magas dűnék észlelhetők, melyek egymással párhuzamosan futnak több száz kilométeren keresztül a hold egyenlítője mentén. Az egyik ilyen dűne „folyam” 1500 kilométer hosszú, olvasható a Science magazin legutóbbi számában közzétett beszámolóban.

Ralph Lorenz, a Cassini radar műszereit felügyelő Arizona Egyetem Hold- és Bolygókutatási Laboratóriumának munkatársa szerint megdöbbentőek a felvételek, mivel a Szaturnusz holdjáról kapott kép akár Namíbia felett is készülhetett volna, annyira nagy a hasonlóság a felszíni jegyek között.

A Titán légköre vastagabb, mint a Földé, gravitációja alacsonyabb, ezért homokja egészen bizonyosan eltérő, sőt minden más is, kivéve a dűnéket létrehozó fizikai folyamatot, magyarázta Lorenz.

Tíz évvel ezelőtt a tudósok azt hitték, a Titán túl messze van a Naptól, hogy a szülőcsillag által keltett szelek elég erősek legyenek a dűnék megformálásához. Ezért alakult ki az a nézet, mely szerint a szaturnuszi hold sötét egyenlítői területei folyékony etán óceánok. Azonban pontosan az alacsony gravitáció miatt egy nagyon enyhe, a kutatók becslése szerint másodpercenként fél méter sebességű szél is elegendő a szemcsék elfújásához. Emellett a Szaturnusz erős gravitációja jelentős árapály-erőket gerjeszt a Titán légkörében. Számszerűen az óriásbolygó által a Titánra mért gravitációs vonzás négyszázszorosa annak, amit a Hold gyakorol a Földre.

A fentiek lemodellezéséből kitűnt, hogy ez főként a felszínközeli szelekre van hatással. A Cassini radarja által látott dűnék sémája különböző irányból fújó szelekre utal, ami megint csak árapályhatás által keltett szeleket valószínűsít. Ez a szél a Titán nyugat-keleti irányú övezeti szeleivel keveredve hozza létre a felvételek által is mutatott nyugat-keleti elrendezést, ami legfeljebb a kiemelkedő felszíni jegyek közelében törik meg.

A szemcsék összetétele ismeretlen, lehet szerves anyag, vízjég, a kettő keveréke, de ezek pusztán találgatások, a választ optimális esetben a Cassini látható és infravörös fényű feltérképező spektrométere adja majd meg, míg a homok kialakulása egy külön történet. A nappal.hu cikke

]]>