A trilógiák – különösen amelyeknek mindhárom részét ugyanazon rendező követte el – általában a második részben bicsaklanak meg.
A hirtelen jött siker indukálja a semmitmondó folytatást, a forgatókönyvírók gyorsan összecsapnak valamit, aztán meg lehet nézni – illetve nem lehet – a végeredményt. Ezen trilógiák aztán a harmadik résszel javítanak, erre legjobb példa a Vissza a jövőbe, vagy az Indiana Jones mozisorozatok. De – rögtön cáfolva önmagam – ez úgy marhaság, ahogy van, hiszen az X-men, a Pókember, vagy a Terminátor esetében éppen hogy a második rész az egész széria ékköve. És akkor hol vannak azok a trilógiák, ahol az első rész után szi-go-rú-an le kellett volna állni!?
Mindebből talán sejthető, hogy a Sötét zsarukat immáron trilógiává bővítő legújabb etapja a pocsék második rész után, egészen jópofára sikeredett, már csak az a kérdés hiányzott-e az életünkből?
– Scal kritikája a filmről.
A második rész óta tíz év telt el, a sorozat indító első rész óta meg tizenöt. A Sötét zsaruk jókor volt jó helyen, telibe kapta a közönséget, érdekes látásmódjával, groteszk helyzetkomikumaival és egy olyan összeesküvés elmélettel, amely megmagyarázta, miért nincsenek épkézláb bizonyítékai a földönkívüli létformáknak világunkban. A Sötét zsaruk szervezete nagyon jól és gondosan felépített volt, a tagjai minden rázós helyzetet elmismásolnak, ha pedig olykor mégis akad szemtanú, hát elég megvakuzni őket, és a probléma máris megoldva. A nagy sikerre való tekintettel, még abban az évben rajzfilmsorozat készült K és J kalandjaiból, s négy évadon, valamint ötvenhárom részen keresztül nézhettük amint újabb és újabb lehetetlen helyzetekbe gabalyodnak hőseink.
Hanem azután 2002-ben erős zakó következett a folytatással, ami nem csak pocsék, unalmas, és erőltetett volt, de addigra már a kutyát nem érdekelte, mert jött a Mátrix, meg A Gyűrűk Ura, és úgy elnyomták, ahogy egy jobbfajta cigarettacsikket szokás.
Smithnek egyáltalán nem tett jót az elmúlt négy év szcientológiai pihenőtábora, mert habár ő is csak negyvennégy, legalább egy tízessel öregebbnek tűnik, ráadásul hozott anyagból dolgozik. A link duma, az erőltetett veszekedések, meg a hülye magyarázatok a vakuzásra, már nagyon fárasztóak és közhelyesek.
A látványvilág amúgy teljesen rendben van, nem áll-leejtős, inkább amolyan men-in-blackes, a múltbeli fricskák hajaznak kicsit a már említett Vissza a jövőbe filmekre, de legalább humorosak, és ügyesen integrálódnak a történetbe. Az egykerekű száguldozás pedig akkor is jól néz ki, ha már ezer éve lelőtték máshol, más formában. A 3D viszont ritka pöpecül mutat, valahogy így kellene minden filmnél kinéznie a 3D-nek hogy azt mondjuk, megérte az emelt jegy árát.
Szóval igazság szerint a Men in Black 3 egy tökéletesen szórakoztató film, egyáltalán nem unalmas, és segít ráhangolódni a nyári nagy filmekre. Csak éppen tökéletesen fölösleges, nem tesz hozzá semmit az eddig látottakhoz, úgyhogy elkészítésének miértje legalább olyan értetlen, minthogy egy 3D-s vetítésnél minek kell elkobozni a mobiltelefonokat…
Men in Black III. (amerikai, 2012, 106 perc) rendezte: Barry Sonnenfeld forgatókönyv: Lowell Cunningham, Etan Cohen szereplők: Will Smith, Josh Brolin, Tommy Lee Jones, Emma Thompson
pontszám: 10/7
]]>