Az alábbiakban S. Sárdi Margit és Mandics György értékelését közöljük a 2010-es Zsoldos Péter-díj ezüstérmeséről, László Zoltán Nulla pont című kötetéről. S. Sárdi Margit értékelése LÁSZLÓ Zoltán, Nulla pont, Bp., Metropolis Media Group Kft., 2009 (Galaktika Fantasztikus Könyvek). 239 l. A kötetet önmagában értelmezem, noha számos szállal kötődik a Nagate-világ első, Nagate c. kötetéhez: úgy tűnik, a regény írói üzenete annak bizonyítása, hogy a Nagate-világ mágikusnak tűnő működése egy fejlett technika külső megjelenése. Tovább szőve a Nagate-világ működésének kutatását végül rendkívül bonyolult magyarázatot kapunk e világ keletkezésére és működésére: inkább feltételezéssort minden bizonyosság nélkül, a mágia önhatalmú szabályossága helyett a hipertér, egy idegen entitás és egy elromlott M. I. szabálytalanságát, ahol semmi sem bizonyos és megfogható: a modern egzisztencializmus és szolipszizmus világát. A teremtett világ, a Nagate képe nagyon gondosan kidolgozott, sokrétű, s így is kell lennie, hiszen egy idegen fizika/mágia szabályai szerint működik. A cselekményt a szerkezet teszi érdekessé: a féltucat szereplő életének újra és újra lezajló eseményei megváltozott feltételek között, más eredménnyel, ahol még a jellem sem marad azonos. A szerkezet a maga koncentrikus spiráljaival rendkívül érdekes és modern; az űrhajós jelenetei narratív referenciapontokként szolgálnak. A cselekmény, a szereplők sorsának alakulása ekképp élvezetes; a „magasabb cselekmény”, Nagate keletkezésének, a nulla pontnak kutatása némiképp fárasztó a sok megfoghatatlan, arkhimédeszi pont nélkül való elmefuttatás miatt. Ezt a hátrányt a megfoghatatlan képi ábrázolása üti helyre, mert képileg kivételesen érzékletes és izgalmas az idegen, a hipertéri és az M. I. elromlott működéséből származó jelenségek fölfedezésének folyamata. A figurák jól kitaláltak, jól jellemzettek; állandó összeütközéseik, szóváltásaik funkcionálisak és jellemzők. A városképek kiválóak, bár szigetszerűek (ellentétben az első kötettel): a szerző ismertnek veszi a Nagate-világot. Nyelve a leírásokban színes, néhány gyönyörű szóképe emlékezetes (pl. a rozsdásodó kereskedőgépek „úgy állnak a kimerült erőmű romjai közt, akár valami ősöreg állatfaj utolsó, tanácstalanul összeverődött példányai”, 98). Ugyanakkor néhány nyelvi jelenségre föl kell hívnom a figyelmet. Semmi nem lehet vitorlavászonnyi (13), mert a –nyi képző méretet jelöl (zsebkendőnyi, lepedőnyi), anyagnévhez nem fűzhetjük: értelmetlen szó a zefírzsebkendőnyi, gyapjúlepedőnyi stb. A vonások nem lehetnek ösztövérek (166), mert az ösztövér azt jelenti: sovány, az pedig lehet a termet, az arc, de a vonás nem. Úgy gondolom, a „nemtelen arcok” (89.) nem nélküli arcokat vannak hivatva jelölni, de ezt hibásan teszik, mert a nemtelen azt jelenti: nem nemes, nem emelkedett, nem becsületes, azaz becstelen. Itt is előfordul az „általam ismeretlen” kifejezés (219), de az általam csak tárgyas igéből képzett melléknévi igenév mellett állhat (általam olvasott, írt, mondott), az pedig nem állhat fosztóképzővel. Tagadó formává így alakítható: számomra ismeretlen. „Az ipar monopóliumát feladva teremtettek egy újat maguknak, a kereskedelmét” (16-17.) – olvassuk. Érdekes, de értelemzavaró szóalak: messze nem mindegy, hogy [valaminek a] kereskedelmét [itt a kereskedelem birtok] vagy kereskedelemét [ez esetben a kereskedelem a birtokos] teremtjük meg. Fájdalmas hiba „a kis távolság, ami a tér falába nyílt átjárótól elválassza” (227). Mandics György értékelése A nulla ponttal László Zoltán igazat adott nekem kollegáimmal szembeni vitámban, amikor azt állítottam, hogy a Nagate bolygója egy olyan mesterséges világ, amely a sci-fi keretébe tartozik, még akkor is tele van egyszarvúakkal, kentaurokkal, tündérekkel, s az egész tolkieni ármádával. Egy nano-robotokkal alkotott mesterséges univerzum amelyet egy központi gépezet irányít, akkor is sci-fi, ha ezt a szerző nem magyarázza el szegről-végre. Ez a kötet végül is igazat adott nekem, hiszen Nagate univerzuma létét egy szupercivilizáció kontaktus- kísérletével magyarázza, amelyik egy Tolkien-imádó űrhajós tudata bolygónyi kivetitésével magyarázza Nagaté létét. A regény írói érdekessége, hogy ugyanazt a történetet több szempontból meséli el újra, úgy hogy ez mégsem érdektelen, unalmas, hiszen minden történet részleteiben az azonos elemek eltérő csatolásait mutatja be. Ez az idő és tér-játék az egyik legigazibb sci-fi történet, már-már Solaris szerű, ám sajnos nem éri el a Földi világgal való szervesülésnek azt a fokát, ami igazán lényegessé is tenné az ottan történteket. ]]>
