Mostanában folyton egy kép lebeg a szemem előtt. Gurul felém avilág. Merthogy kerek a világ, így gurulni is tud. Szóval csak gurul,gördül, mintha meg se lehetne állítani. Persze tényleg nem lehet, sőt,igazából sem lassítani, sem gyorsítani, sem az útját kijelölni nemlehet. Vannak ugyan, akik elhitetik velünk(és talán magukkal is), hogya világot ők görgetik, arra halad, amerre ők akarják. De kérdem én,talán a szörfös csinálja a hullámot, a vitorlás fújja a szelet?
Szóvalcsak jön, nekem meg van három választásom. Vagy futok előtte, vagyfélreállok, vagy hagyom, hogy átmenjen rajtam és lemaradok. Mikorezeken gondolkozom, folyton könyvek jutnak az eszembe. A többségükSztrugackij könyv:). Például itt a Marslakók második inváziója.Tipikusan a félreállásról szól. Vagy Az egymilliárd évvel a világvégeelőtt: mit jelent nem hagyni, hogy a világ utolérjen, mi történik, hamégsem sikerülő Ha valaki futni akar, de a világ gyorsabb nála ésutoléri? Ugyanez jelenik meg a …csigák a lejtőn-ben is(bocs arövidítésért). A Bíborszínű felhők bolygója pedig nagyjából arra adhatválaszt, mi van olyankor, amikor valaki alkatilag képtelen másra, mintrohanni, ahogy tud? Nem tanakodva, nem kételkedve, más lehetőségekrőlmit sem tudva? Szóval a Sztrugackij könyvek sok esetben egészelfogadható választ adnak az életre, a világra. Meg mindenre.
Ugyanakkor ilyen téren a kedvenc könyvem a Rosszkedvünktele(keresd és olvasd). Vannak, akik belerokkannak, ha a világ utolériőket. Vannak, akik ha félreállnak, sosem fogják a helyüket megtalálni.Nekik nem marad más, mint rohanni, amíg csak bírnak, keresztülmindenen, nem törődve azzal, mit hagynak maguk mögött, min kellátverekedniük magukat. és nem hátranézni, egy hajszálnyira mögöttükúgyis ott a világ.
Tehát, kedves olvasó, olvass és dönts.
Asszem többet nincs időm írni. Valami itt van közvetlen mögöttem, érzem. Lehet hogy a világ az. Nem nézek hátra…
]]>
