Bár még a csillagászok még nem döntötték el teljesen, hogy a Plútó bolygó vagy egy Kuiper-övből kiszakadt kődarab, a minap két újabb égitestet fedeztek fel körülötte, s ezzel háromra nőtt a holdjainak a száma.

A Johns Hopkins University csillagászai a Hubble Űrteleszkópot használva jutottak erre a felfedezésre. A New Horizon kutatócsoport egyik vezetője, Harold A. Weaver, a Washington Postnak nyilatkozva tárta fel a tényeket. Weaver, aki az egyetem alkalmazott fizikai laboratóriumának szakembere, elmondta, hogy 2005. május 15-én készítették az első olyan felvételt a 4,8 millió kilométerre levő Plútóról, amelyen feltűnt az eddigi hold – a Charon – mellett  a másik két égitest is. Újabb felvételeket készítettek 18-án is, ám csupán egy hónappal később fedezték fel a két halovány objektumot a fotókon.

Ez azonban kevés lett volna a bizonysághoz, újabb megfigyelésekre azonban már nem volt lehetőség: a Hubble időbeosztása kötött. Ezért aztán a csillagászok az archívumokból kerestek elő hasonló felvételeket. A megvizsgált 2002. június 14-diki képeken alapos vizsgálat után szintén megtalálták a két Plútó holdat. Október 24-én tehát bizonyossá vált, hogy három holdja van a Naprendszer kilencedik… bolygójának.

Az égitestek elnevezése egyelőre tisztán szakmai: S/2005 P1 és S/2005 P2. A P1-es körülbelül 160 km átmérőjű és 64700 km-re kering a Plútótól. Keringési ideje 38 nap. Társa, a P2-es 110 km átmérőjű, és 49500 km távolságban 25,5 nap alatt kerüli meg központi égitestjét. Mindkét hold az óramutató járásával ellentétes irányban mozog. A tömegük háromezerszer kisebb a Plútóénál. Összehasonlításképpen: az 1978-ban felfedezett Charon 19 ezer kilométerre van az égitesttől.

Az új objektumok jelenléte unikum: eddig egyetlen égitestről sem tudunk a Kuiper-övből, aminek egynél több kísérője van. (Megfigyelések szerint minden ötödik objektumnak van egy társa – tehát egy kísérő nem ritkaság.) Újabb vizsgálatokra 2006 februárjának közepén kerül majd sor.

 

]]>