Star Trekre: alig találunk a NASA-ban olyan munkatársat, akit ne az Enterprise vitt volna a tudományos pályára. Az viszont nem mindennapos, hogy egy sci-fi film forgatása valódi tudományos eredményhez vezetett volna: Christopher Nolan Interstellarja ilyen. Bár a történetről továbbra sem lehet sokat tudni, remekül titkolják a film cselekményét, annyi azért már kiderült az előzetesekből, hogy egy fekete lyuk is központi szerepet kap benne. A filmben Gargantua névre keresztelik azt a fekete lyukat, ami közel fénysebességgel pörög – ez okozza azt, hogy a különböző szereplők számára majd különböző sebességgel fog telni az idő. Az Interstellar tudományos munkatársa Kip Thorne, a CalTech elméleti fizikusa volt, aki korábban például a Carl Sagan regényéből készített Contactban is segédkezett. Most többek között a vizuális effekteket készítő csapatot is segítette – méghozzá egyenletekkel. A számítógépes animációkat készítő szakemberek az ő tudományos egyenleteit használták fel arra, hogy maximálisan élethű fekete lyukat hozzanak létre a vásznon. Egy év és 30 szakember munkája, egy új szoftver megírása, meg ezernyi számítógép teljesítménye kellett hozzá, 800 terabyte adat keletkezett mindeközben – az eredmény pedig magát Thornet is meglepte. Bár a munkálatok során létrehoztak egy-két egyszerűbb demót, egészen addig, amíg készen nem lettek a rendereléssel, ők sem tudták, hogy pontosan milyen lesz a fekete lyuk. Felismerte, hogy az így létrehozott modell lényegében tudományosan annyira realisztikus, amennyire csak lehet: lényegében az derült ki, hogy a valódi fekete lyukak nagyjából úgy nézhetnek ki, mint ahogy az Interstellarban láthatjuk majd. Egy fekete lyuk így hajlítja meg maga körül a teret és a fényt, és meglepő módon, ilyen glóriát képez maga körül, mint a filmben. Legalább két tudományos folyóiratban is meg fognak jelenni tanulmányok az Interstellarhoz létrehozott fekete lyukról – így Nolan filmje valódi tudományos felfedezéshez vezetett. ]]>