Gáspár András a vele készített interjú második részében az utóbbi néhány évről beszél, amikor ritkán hallhattuk a hangját. Elmondja, mivel foglalkozott ez alatt az idő alatt, beszél a régi és az új Galaktikáról, valamint a Valhallás évekről, amikor kultúrmissziót próbáltak meg beteljesíteni.
Miyazaki Jun, SFportal.hu: Térjünk el egy picit a M.A.G.U.S.-témától, és beszéljünk arról, mit is csináltál azóta, amióta utoljára megjelent Tőled bármiféle regény! Mivel foglalkoztál?
Gáspár András: 2002-ben elmentem a Digital Reality számítógépes játékfejlesztő céghez. Ott elsősorban írói feladatokat kaptam, bár hivatalosan játéktervezői titulusom volt. Ők egy meghatározott projekthez, az akkor induló Star Trek játékhoz hívtak engem írónak – ez egy A-kategóriás játék lett volna, azonban a Paramount és a Viacom összezördülése miatt törölték. Utána ott maradtam íróként, illetve 2004-ben céget váltottam, és a legnagyobb magyar játékfejlesztőnél, a Stormregionnél kötöttem ki, ugyancsak íróként, ahol a hivatalos státuszom szintén játékfejlesztő – de inkább a történetek bonyolításával illetve a párbeszédekkel foglalkozom. Ők második világháborús stratégiai játékokat, RTS-t (valós idejű stratégiát) készítenek. Mivel a foglalkozásomra nézve történész vagyok, abban is tudok segíteni, hogy a történetnek legyen valóságalapja. Persze korlátok között, mert egy játékban nem mindig az a jó, ami valóságos.
Magamnak írogattam, az Ezüst félhold blues új verzióján dolgozgattam, írtam novellácskákat, csiszolgattam a saját kis Skrull-univerzumomat. Nagyon kellemes kikapcsolódás volt az azt megelőző három évhez képest, hogy úgy is tudtam értéket teremteni, hogy senki nem anyázott közben.
SFportal.hu: Tehát élvezed ezt a játékfejlesztői munkát? Még most is benne vagy ezek szerint?
G.A.: Hogyne, nagyon. Benne is szándékozom maradni. A Digital Realitynál az emberek egy olyan csoportját ismertem meg, amely igazolta, hogy vannak olyanok is, akik egotrip nélkül is tudnak értéket teremteni csapatmunkában. Ez a kiadásban valami virtuóz képzettségnek volt elkönyvelve – míg itt láttam 80 embert együtt dolgozni egy célért. Nagyon tanulságos volt. Nagyon jó cimboráim akadtak ott, és nagyon jó látni, hogy olyasmiért is elismernek, amire nem is gondoltam volna. Kicsit meg lehet élni azt, hogy az ember lett valaki a könyveiből az elmúlt tizenvalahány évben. Ők ezt azzal tudják kellemessé tenni számomra, hogy úgy tűnik, én is kellemessé tudom tenni számukra. Ők se gyakran találkoznak olyan marha emberrel, mint én vagyok, tehát jól kiegészítjük egymást.
SFportal.hu: Szerinted át lehetne ültetni ezt a szemléletet a magyar fantasykiadásba, vagy konkrétan a M.A.G.U.S. ügyeibe?
G.A.: Ha már négyszemközt vagyunk: nem hiszem. Nem hiszem, mert látom, hogy itt egy ismert személyiségtípussal állunk szemben, áll szemben Miklós, vagy épp a Tuan Kiadó, vagy minden egyes, már valamit publikált szerző. Ezt az embertípust még a Galaktikás éveimben ismertem meg. Ha azt mondod valakinek, hogy nem elég jó, amit csinál, és ezt ő nem tudja elfogadni objektív kritikaként, akkor ahelyett, hogy magába szállna, és legközelebb jobbat tenne le az asztalra, inkább egotripbe kezd… adott esetben ügyvédként álláspontokat kreál, bírósági eljárásokat generál – akkor az olyan ember, akivel nem lehet érdemben kreatív munkát végezni. És nagyon tartok attól, hogy az úgynevezett ellentáborban ilyen emberek a hangadók – személy szerint ismerem őket, tehát tudom, hogy így van. Nem véletlen, hogy azok, akik az ő álláspontjukkal szemben sokkal megengedőbbek voltak – például Pálinkás Imre vagy Gáspár Péter – szintén úgy vélik, hogy meg kell húzni egy határt.
Több könyves szerzőknek, elismert szerzőknek valamit produkáló szerzőknek már lehetnek egotripjeik – nekem is szoktak lenni. Az a baj, hogy a szakmaiság szempontjai már hosszabb idő óta nem jutnak szerephez. Olyannyira nem, hogy végül is az úgynevezett ellentábor frissen megfogalmazott álláspontja szerint nekem nincs közöm ehhez az egészhez…
Nem is tudom, milyen minőségemben ülök itt, hiszen nem vagyok a M.A.G.U.S. világának társszerzője, én csak itt termettem, és biztos félreértés az, hogy itt beszélgetünk. Ez a hivatalos álláspontjuk. Már öt éve is nehezen lehetett volna komolyan venni, amit mondtak, most még inkább nehezemre esik.
SFportal.hu: Említetted a Galaktikát – gondolom, a régi, Kuczka-féle lapra gondolsz -, ahol előjöttek hasonló problémák.
G.A.: Igen, a régire. Mindig voltak olyan szerzők, akik nem ütötték meg a mércét. Akkoriban gyakorlófeladatként kaptam a velük való kommunikációt, és már akkor lefutottam azokat a köröket, amiket most. Az akkori világban nem volt egyértelmű egy önmegvalósításra törekvő ember számára, hogy pert indítson azok ellen, akik nem találják őt alkalmasnak az írói pályára. Most már erre is van lehetőség, természetesen.
SFportal.hu: A Halál havában vagy a Csepp és tenger immáron négy kiadást megélt – ami egy magyar író számára ezen a könyvpiacon ritka és szép eredmény. Az eredeti Galaktika óta „benne vagy” a magyar sf könyvpiacban – hogyan látod a könyvkiadás fejlődését?
G.A.: Azért az félrevezető, hogy benne vagyok. Benne voltam a Valhallában, ami egy olyan cég volt, ami ezzel a műfajjal foglalkozott, de igazából a kiadói politika formálási szintjén csak nagyon korlátozottan játszottam szerepet. Én el tudtam mondani, hogy nekem mi tetszett a ’80-as években – ez nagyjából megegyezik azzal, amit több más kiadó, egyébként nagyon helyesen megpróbál megjelentetni. Látom a mostani kínálatot, hogy azért ott vannak a Dickek lefordítva magyarra, ott vannak a mostani, kinti klasszikusok lefordítva magyarra… tehát tovább folyik az a tevékenység, amit mi kultúrmisszióként próbáltunk folytatni, hogy meglegyenek a science-fiction és fantasy alapműveltség minimumához szükséges kötetek a magyar olvasók kezében, hogy aztán tudjanak dönteni, hogy merre szeretnének tovább haladni. Nekem viszonylag könnyű dolgom volt, sokat olvastam angolul, amikor még a többiek nem annyira. Ez az előnyöm mára már elolvadni látszik, most már bárki képes arra, hogy azt a néhány tucat alapművet összeolvassa a témában, amit én összeolvastam.
Rettenetes túlkínálat van, azt mondja mindenki. Én, mint író, a fantasy-túlkínálattól nem tartok, mert látom, hogy egész más vonalak mentén haladnak az angolszász országokból importált fantasyk, mint amiket mi képviseltünk. Ezt már többször elmondtam, csak ismételni tudom: a mi könyveink, a M.A.G.U.S. klasszikus időszakának regényei inkább voltak alternatív történelmi regények, mint angolszász értelemben vett fantasyk. Amit én, illetve mi néhányan, csináltunk, egyértelműen kelet-európai, késő romantikus irányzat folytatása. Erre büszke vagyok, mert úgy gondolom, hogy ezek vagyunk mi, ez a kultúrkörünk, és annak feltámasztása. Kell, hogy egy kultúra képviselje a saját hangját, és a saját motívumait, akár a világkínálathoz képest. Én ezzel próbálkoztam, és erre bátorítottam más szerzőket is. Talán sikerült elérnünk valamit ebben az ügyben.
Sci-fiben ő… Nem tudom, igazság szerint azt már régebb óta nem olvasom, nem vagyok már igazán képben.
SFportal.hu: Olvastad már az új Galaktikát? Mi a véleményed róla?
G.A.: Láttam már. Azért nagyon nehéz nyilatkozni, mert ott van Németh Attila, aki az irodalmi vonalat képviseli. Ugyanúgy Kuczka-tanítvány, mint én voltam, ugyanúgy Galaktikás volt, mint én voltam. Az emberi és szakmai kvalitásait eszem ágában sincs kétségbe vonni, nagyon sok olyan kultúrmissziót vállalt el sci-fi-fronton, amire büszke lehet: Star Trek népszerűsítése Magyarországon, Moebius kiadványok… Szemmel láthatóan feladatának tekintette, hogy azt a periodikát felélessze, ami annak idején a Galaktika volt. Ám ez egy más időszak, és nem hiszem, hogy a régi formában újra lehetett volna éleszteni…
Nekem Interpress Magazinos áthallásaim vannak a tartalma kapcsán. Ez a tartalom nagyon vékony ahhoz képest, ami régen volt, meg nagyon kevés az újdonságértéke ahhoz képest, ahogyan mi annak idején elképzeltük az újdonságértéket – de ne felejtsük el, hogy az egy zárt piac volt. Akkor minden vicc új volt nekünk, most nem az. Azt nem tudom, hogy vajon hogy gondolkodik az a mai vásárló a mai Galaktikáról, akinek nem volt a régivel kapcsolatban élménye. És azt se felejtsük el, hogy már én is az a korosztály vagyok, aki az antológia formátumú Galaktikát nagyon fiatal korában látta csak. Én a folyóirat-korszaknak voltam a jellemző terméke, abban kezdtem el publikálni. Míg élek, bánni fogom, hogy nem sikerült az antológiába bekerülnöm. Már ott is volt egy nagyon jelentős differencia a kettő között, sokan, akik a régi Galaktika hívei voltak, befejezték a vásárlását, amikor az folyóirattá vált. Az a kihívás, ami itt Attiláékra várt, legalább ekkora volt. Nem tudom igazán, hogy sikerül megfelelni neki.
A magazin elsősorban arra volna jó, hogy az új nemzedéknek, új magyar szerzőknek publikációs lehetőséget adjon – de nem látom azt, hogy kiket sikerült bedobni a köztudatba. Persze ez lehet annak következménye, hogy venni nem vettem soha, csak kaptam legutóbb egy számot, meg láttam a munkatársaim kezében.
Biztos, hogy jó, hogy van, mert jó volt, amikor volt Átjáró – remélem, a Galaktikát tovább akarják és fogják tudni vinni. Van egy felkérésem, hogy írjak valamit bele, próbálok majd élni vele a következő hónapokban. Úgy gondolom, inkább fontos, mint hálás feladat az ő részükről ezt csinálni. Nem tudom, anyagilag hogy éri meg, remélem, megéri. Az egy tudatos döntés volt, hogy nem ragaszkodnak jobban a hagyományokhoz, ám nem tudom, ez mennyiben volt az irodalmi szekció döntése. És miután az üzleti részéhez nem tudok hozzászagolni sem, ezt inkább nem is tenném kritika tárgyává, mert nem lenne tisztességes.
Annak idején mi is próbálkoztunk Galaktika-klónok létrehozásával. Elég szerény kísérlet volt, de azt tudom mondani, hogy aki ilyet tesz, az valószínűleg nem anyagi haszon reményében teszi, hanem szellemi küldetést teljesít. Mint ilyen, tiszteletreméltó mindenképpen.
Volt Analógiánk, kettő vagy három darab – arra jó volt, hogy egy pár olyan novellát, amiket a Galaktikás időkben úgy gondoltam, hogy jó lenne lefordítani magyarra, azt közzé tettük.
SFportal.hu: Akkor ez anyagilag nem érte meg nektek sem?
G.A.: Nem. Nekünk kapcsolataink könyvkiadás és terjesztés vonalon voltak, és nem próbáltunk folyóiratként terjeszteni a Rúna előtt semmit – és ez bőven a Rúna előtt volt még. Amikor pedig elkezdtük a Rúnát, akkor már nem próbálkoztunk ilyesmivel, mert tudtuk, hogy mik a hátulütők. A folyóiratkiadás nagyon más játék, és egyértelmű, hogy a Galaktika folyóirat, nem pedig könyves termék.
SFportal.hu: Nem próbáltak meg esetleg bevonni Téged is az új Galaktika készítésébe?
G.A.: Nem. Meg kell mondjam, erre nem is volt különösebb affinitásom soha – a Rúnás időkben sem próbáltam lapszerkesztőként feltűnni. Én a könyvsorozat szerkesztője voltam. Németh Attilának sokkal több folyóiratos tapasztalata van, mint nekem. Nem kerestek meg engem annak idején.
SFportal.hu: A Rúna a maga idejében az egyik legsikeresebb szerepjáték magazin volt…
G.A.: Azt sem én szerkesztettem, hanem kezdetben Nyulászi Zsolt, később mások. Én csak lektorként és szerzőként működtem közre.
SFportal.hu: …szerinted lenne ma Magyarországon lehetőség valami hasonlót készíteni?
G.A.: Lenne, ha valaki meghallaná az idők szavát, és zászlójára tűzné azt, amit például ez a rendezvény is. (Átjáró Találkozások, március 19.: M.A.G.U.S. és World of Warcraft találkozó – a szerk.) WoW-al bármit el lehet adni. Ha nyitna a számítógépes szerepjátékok felé, és lenne egy ilyen szekció – mert nyilván van erre igény. Úgy tudom, létezik – igaz, csak elektronikus terjesztésű – WoW Magazin. Lehet, hogy ezeket újra össze lehetne szervezni – ehhez kéne egy olyan kiadó, ami ugyanúgy felvállalná az integráló szerepet, mint a Valhalla a maga idejében. Nem tudom, emlékszel-e rá, hogy voltak mindenféle nézeteltérések, artisztikus meg egotripes kérdésekben is cégek között, játékok között is, lásd Bíborhold-Rúna, Valhalla-Codex… de az ebben az időszakban megjelent Rúnákban ott volt mindig a Codex melléklet, ott volt a Beholder melléklete is, tehát egymás létjogosultságát eszünkbe sem jutott kétségbe vonni. Ebben különbözött az akkori cégek hozzáállása a mostaniaktól.
Az interjút készítette: Miyazaki Jun
Gáspár András interjú, 1. rész: Már a Keleti szél 3. kötete készül
Gáspár András interjú 3. rész: Holdfényember és egyéb társszerzős művek
