Gáspár Andrással készített exkluzív interjúng harmadik részében visszakanyarodunk a M.A.G.U.S. világához, valamint beszélgetünk az irodalmi műhelyekről, azok nehézségeiről, valamint a kezdő sci-fi és fantasy írók lehetőségeiről.
Miyazaki Jun, SFportal.hu: Térjünk vissza megint egy kicsit a pályafutásodra! Elmondtad, hogy számítógépes játékokhoz írsz szövegeket, hátteret, de mi a helyzet az irodalmi művekkel? Említetted a Keleti szél harmadik részét – van-e más terved? Például lesz-e újabb Kiálts farkast?
Gáspár András: Egy harmadik könyvet mindenképpen szeretnék az eddig megjelent két részhez hozzáfűzni. A Kiálts farkast lassan, gleccserszerűen alakul – az első és a második kötet megjelenése között is 11 év telt el. Szerintem még legalább három évig töprengek rajta. Nagyjából tudom, mit szeretnék benne csinálni – abban nem voltam biztos, hogy lesz-e rá kiadói érdeklődés. A Tuan már jelezte, hogy az Ezüst félhold blues deluxe kiadására is vevő lenne, nyilván vevő lesz a Kiálts farkast harmadik kötetére is, ha eljön az idő. Ez most egy új helyzet, ami nem régóta áll fenn. Néhány hete tudok csak konkrétumokat arról, hogy mi merre alakul. Ehhez majd hozzá lehet igazítani mindenféle dolgokat.
A fantasy-vonalon szeretném befejezni a Gorduin-ciklust, egy Holdfényemberrel… ehhez valószínűleg társszerzőt fogok igénybe venni. Voltak nekem mindenféle függésben lévő történetvonalaim, például a Garmacor-ciklus – arra már 2000-től kerestem olyan pályázókat, akik tovább tudnák vinni az elképzeléseimnek megfelelően. Ezt majd most meg fogom újra próbálni. Szeretném ezt olyasvalakire bízni, akire szívesen ráhagyom a dolgaimat, aki megépítheti ebből a saját karrierjét, és tud ezen a vonalon örömet okozni az embereknek, ahogy én is. De amíg a pereskedések le nem zárulnak, addig nem szeretnék ebbe sok energiát ölni.
SFportal.hu: Ezek akkor inkább társszerzős művek lennének?
G.A.: Pillanatnyilag nincs meg rá a fix jelöltem. Voltak jelöltjeim az elmúlt években, ezek azonban sorra kibuktak különböző okok miatt. Ha most lesz egy új kiadó, akkor talán lesz egy műhely, akkor talán lesznek olyan emberek, akik hajlandóak végigjárni azt a valóban nagyon diktatórikus és rettenetesen tekintélyelvű szisztémát, ami engem kitermelt. Én a mai napig állítom, hogy ha én nem abban a szisztémában kezdtem volna a pályafutásomat, akkor ma sehol nem lennék. Talán ezt az elmúlt évek eredménytelenségei után hajlamosak lesznek elhinni nekem. Ha meg nem, akkor marad ennyiben a dolog.
Végtelen lassúsággal tudok produkálni könyveket, mint ahogy a Keleti szél 2 is összeállt, ahogy a Keleti szél 3 is össze fog állni, vagy a Holdfényember is, ha kell, saját erőmből. Igazából a hasznomra volt Csanád pozitív ráhatása. Én a magam szakállára más könyveket írtam volna, az biztos. Sokkal inkább a klasszikus science-fiction vonalat vittem volna, mint ezt a pozitivistább fantasyt. Amit én a magam örömére csinálok, az sokkal kevésbé eladható, és soha nem lesz annyira népszerű, mint a közösen kiagyalt Chapman személyiség művei. Számomra is nyilvánvaló és valószínűleg azok számára is, akik olvasták a korai Chapmaneket és a késeieket, hogy nem ugyanaz a dolog Csanád nélkül. Magukat a könyveket nehéz nem szeretni, mert amin ennyit dolgozol, az nagyon a sajátoddá válik. De a Karnevál sem volt ugyanaz, mint a Halál havában, a Keleti Szél sem volt ugyanaz, mint a Karnevál. Úgy vagyok vele, hogy ha az olvasók 5-6 évet várnak egy-egy könyvemre, akkor amit leadok, az legyen igazán ütős és jó. Kevesebbel nem is merném beérni, de hosszú távú terveket nem merek szőni egy olyan közegben, amilyen ez a mostani – irreális volna, te is tudod.
SFportal.hu: És mi a helyzet az egyéb science-fiction vagy fantasy vonalakkal, ami nem kapcsolódik a M.A.G.U.S.-hoz, vagy a Kiálts farkast-hoz?
G.A.: Nem tudom. Vannak még félbehagyott Hálózatos dolgaim, amikkel lehetne dolgozgatni. Ezek megint olyan művek, hogy kiadó hiányában gondolkodni sem volt érdemes rajtuk – most már talán. De hát igazság szerint egy kiadóban sem lehetsz biztos addig, amíg nem jelent meg egyetlen könyved sem náluk, amíg nem látod, hogy hogyan funkcionál az együttműködés a gyakorlatban, hogyan teljesít akkor, amikor keményedik a játszma. Szívesen sorolnék terveket, de rajtuk is múlik, mi lesz belőlük. Az biztos, hogy rajtam nem múlik, hogy a Tuan erős startot tudjon venni. Én most megteszem azt, amit meg tudok tenni – ezt például az Inomiért nem tartottam érdemesnek. Miklósért igen, az Inomiért, ahogy működött, akikkel működött, és amilyen körülmények között működött, nem lett volna értelme.
SFportal.hu: Beszélgettünk az előbb arról a „diktatórikus jellegű” szellemi műhelyről, ami kitermelt Téged…
G.A.: Nem volt az diktatórikus, de a mostani elménkkel talán diktatórikusnak találjuk. Az írói szisztéma, az egész kiadói szisztéma egy roppant hagyománytisztelő, roppant tekintélyelvű rendszer. Mindenhol a világon. Nálunk is az volt. Itt a tradicionális kiadók szétesésével illetve szakosodásával – vannak itt még tradicionális kiadók, csak nem adnak ki science-fictiont vagy fantasyt – mintha háttérbe szorult volna. Most azért mondom kicsit karikírozva diktatórikusnak, mert lehet, hogy egy mai húszéves számára úgy tűnik, hogy ez egy kiállhatatlan, tekintélyelvű rendszer. És tényleg az.
SFportal.hu: Részt vettél annak idején egy másik műhely létrehozásában, ez volt a Scriptorium. Mennyire tartod sikeresnek ezt a Scriptoriumot, amely most már egy jó ideje nélküled halad tovább?
G.A.: Igazából én csak egy Scriptoriumot nyomtam végig annak idején, a ’90-es évek közepén. Az volt az, aminek a módszertanát, az órarendjét, az óravázlatát, mindenét én dolgoztam ki. Ezeket az anyagokat később továbbadtam Pálinkás Imrének, aki továbbvitte a műhelyt. A távollétében nem szeretnék különösebben nyilatkozni a dologról, mert a 2001-2002-es közreműködésemet leszámítva én nem vagyok képben a Scriptorium mostani működéséről. Voltak tehetséges szerzők, akiket ott ismertem meg. Arra, amire alkalmasnak gondoltam őket, arra egyikük sem tűnt alkalmasnak akkori állapotában, és tekinthető az én fogyatékosságomnak, hogy később nem bírtam kihozni belőlük azt, amit kellett volna… Vagy tekinthető azon közeg hatásának, ami nem kedvezett annak, hogy ők végig is akarják járni az ezzel kapcsolatos szamárlétrát.
Én hiszek a tekintélyelvűségben, mert bizonyos dolgokra határozottan jó hatással van – például nem tudom, mit történt volna Bohr laboratóriumában, ha nem hitték volna el a főnöknek, hogy az atomnak súlya van. Vannak objektív dolgok, amik igazolják, hogy időnként jó, ha valaki megmondja, merre hány méter. De volt annyi személyes kudarcom ez ügyben, hogy 2002-től nagyon meggondolom azt, kinek akarom osztani az észt és milyen körülmények között. Az a meggyőződésem, hogy nem nagyon működik anélkül a dolog, hogy valaki osztaná, de nem ragaszkodom ahhoz, hogy ez én legyek.
SFportal.hu: Azóta születtek újabb irodalmi műhelyek – mennyire látsz rá a működésükre?
G.A.: Az Aldyr-féle műhelyre ráláttam közreműködők révén, meg ők annak idején kértek arra, hogy az első kötetükről fogalmazzak meg kritikát. Ez megtörtént, jól is vette ki magát, ezzel tehát semmi gond nincs. Nekik elmondtam a próbálkozásuk szerintem meglévő előnyeit és hátrányait. Egy nagyon hasznos kezdeményezésnek tartom a munkájukat, és én az ilyeneket hiányolom.
A többieket nem nagyon ismerem. Tudom, hogy van még Távoli Világok, amire nincs rálátásom, de hál’ istennek a benne lévő személyek jelenléte garancia arra, hogy ott is valamiféle érték születik.
SFportal.hu: Ha most hoznál létre egy Scriptoriumot, ugyanúgy hoznád létre?
G.A.: Csak így bírok működni. Ezek a módszereim vannak, és nem sokat változtak az elmúlt tíz évben. Akinek használni tudok vele, annak használok, akinek nem, annak ugyanúgy nem, ahogy eddig. Nem változott meg a nézetem arról, hogy valaki vagy tehetséges, vagy nem, aki tehetséges, az vagy kezelhető, vagy nem, aztán én azt vagy tudom kezelni, vagy nem.
Nagyon nagy presszió alatt dolgoznak a most induló szerzők, nagyon sok olyan csúszási lehetőség van, ami nekem még nem volt beépítve a rendszerembe, és így nem is nagyon volt lehetőség arra, hogy félrecsússzak. Lényegesen veszélyesebb a pálya, mint régen volt.
SFportal.hu: Szerinted a mai tehetségeknek milyen lehetőségeik vannak arra, hogy fejlődjenek, nevet szerezzenek maguknak, megjelenjenek?
G.A.: Csak ezek az írói műhelyek. Fantasyben elsősorban a M.A.G.U.S., és szeretném azt hinni, hogy a sci-fiseknek ott a Galaktika. Ezért fájlalom, hogy olyan állapotok vannak több mint öt évvel a főgonosznak kikiáltott Csanád és jómagam távozása után is, amilyenek vannak. És olyan kiadványok láttak napvilágot, amik napvilágot láttak. Tudniillik a M.A.G.U.S. nem elsősorban erről szólt. Nem arról szólt, hogy mindenki megjelentesse az első könyvét, olyan állapotban, ahogy éppen kikerült a keze alól, és aztán annak kapcsán megint csak egotripek jönnek és nem további munka. Van egy több évszázados, felhalmozódott hagyomány a könyvkiadáson belül, hogy milyen műveket szoktak kiadni előszörre. Mert nagyon erőteljesen predesztinálja a szerzők működését az elsőnek kiadott könyv. Magyarán nem sok jó származik abból, hogy valaki megírja az első művét, ami aztán úgy jelenik meg, ahogy van. Ezt ma is így gondolom, mi próbáltunk ennek megfelelni – azt kell mondjam, hogy az eredmények abszolút engem igazolnak. Egy Gáspár Péter, egy Kornya Zsolt, egy Pálinkás Imre megjelenése és szereplése azt bizonyítja, hogy a M.A.G.U.S. a maga klasszikus és diktatórikus formájában képes volt írók felfuttatására és kinevelésére, írói egyéniségek létrehozására. Én ezt a második vonalat követő harmadik vonalat, őszintén szólva, nem látom a mostaniak között. Szarvashibákat követnek el kiadói részről, emberileg, szerkesztőileg, szerkesztő-hiányilag. Meg kell adni a módját, hogy esélye legyen egy szerzőnek fejlődni.
Én ma úgy gondolom, hogy a szerzőknek talán hasznosabb volna, ha a Tuan égisze alatt ezek a dolgok el tudnának nyugodni. Félreértés ne essék, nem hiszem, hogy ez így fog történni. Ezeket a jogi csatározásokat most már le kell folytatni, meg kell nyerni. Miután ezeket megnyertük, ez így fog működni. Hogy ez jövőre lesz, vagy két, három év múlva, azt nem tisztem eldönteni. Ebbe a magyar rögvalóság fog belejátszani, és ez fogja kimondani a végső szót. De nincs kétségem afelől, hogy az eljárásokat, amiket elkezdtem, meg fogom nyerni.
SFportal.hu: Mit vársz ezektől a perektől? Mi az a forgatókönyv velük kapcsolatban, amit szeretnél, hogy megvalósuljon?
G.A.: Én azt szeretném, ha egyszer és mindenkorra megszűnnének az olyan kiadványok, amik nem élvezik a M.A.G.U.S.-t annak idején létrehozó szerzőtársak mindegyikének konszenzusos áldását. Nem szeretném, ha olyan művek jelennének meg, amik az én általam létrehozott világ karaktereire, helyszíneire alapoznának anélkül, hogy engem bárki megkérdezne. Aki engem kérdezett, még sosem járt rosszul – megint tudnám mondani a példákat. Aki meg nem kérdezett meg, az sosem járt jól, és ezután sem fog. Ez az én egotripem. Én úgy gondolom, hogy ez a minimum lenne egy kulturált keretek között működő könyvkiadásban – ennek mondjuk nem segített az a káosz, ami az Inomi körül teremtődött. Korábban sem volt jó a helyzet, tehát nem mondom azt, hogy sokat rontott rajta, de azért rontott. Ez a dolog önmérséklet útján nem fog megoldódni. Sokaknak vannak hamis benyomásaik, hogy meddig lehet elmenni. Ezeket egyszer, s mindenkorra helyre kell tenni. Ez mindannyiunk érdeke. Minden íróé, de úgy gondolom, minden szerepjátékosé is… még akkor is, ha ezt ők most nem így vélik. Az akkori és mostani kiadványok száma és minősége önmagáért beszél. Egy olyan időszakban, amikor ez így volt, és egy olyan időszakban, amikor ez nem volt így. Nekem az a célom – és az egyik rendeltetésem -, hogy ismét olyan nívón menjen a munka, mint annak idején.
SFportal.hu: Amikor szerzőtársakat említettél, kikre gondoltál konkrétan?
G.A.: Mindenkire, akivel annak idején együtt publikáltunk a Valhallánál, Kornya Zsolt, Pálinkás Imre, Gáspár Péter, Massár Mátyás, aki ugyan más vonalon dolgozott, de akinek szakmai kvalitásai felől nincsenek kétségeim… mindenki, akit most nem említettem meg, de úgy gondolják, hogy ide tartoznak, azok gondolják úgy, hogy én is úgy gondolom.
SFportal.hu: Tehát az „első körös” írók?
G.A.: Igen, illetve a második körösök közül is vannak olyanok, akiket most inkább nem libellálnék azzal, hogy néven nevezem őket. Akik annak idején benne voltak a Legendák és Enigmákban, azok mind ide tartozónak vallhatják magukat. Akik pedig nem voltak benne, azok pillanatnyilag abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy maguk dönthetik el, hova szeretnének tartozni.
Vannak mindenféle illegitim műhelyek, melyek úgy gondolják, hogy van jogi alapjuk arra, hogy a világba beleszóljanak – én úgy gondolom, hogy nincsen. Ezt a most folyamatban lévő eljárásokban be fogjuk bizonyítani. Ha ez bebizonyosodik, akkor nagyon nehéz lesz magát meggondolni mindenki másnak. Ezt az utat is szeretném felhasználni arra, hogy kérjem a most induló vagy most placcon lévő szerzőket, hogy alaposan tájékozódjanak, ne csak az egyik fél álláspontját hallgassák meg. A Tuan illetékesei állnak rendelkezésükre, és magam is. Azzal ne vágja el magát senki, hogy most hoz hirtelen és nagyon rossz döntést.
SFportal.hu: A különféle fórumokat olvasgatva úgy tűnik, hogy a játékosok, olvasók jókora része belefáradt már ebbe az egész jogi hercehurcába, és nem igazán bízik abban, hogy valaha is jobbra fog fordulni a M.A.G.U.S. szekere. Mivel tudnád őket megnyugtatni?
G.A.: A játékosokat semmivel – sosem tartoztam e terület szakértői közé, a reformokat is meghagyom hát azoknak, akiket a Tuan erre alkalmasnak ítél. Az olvasók közül elsősorban azok iránt érzek elkötelezettséget, akik nem internetes fórumokon fejtik ki véleményüket. Gyanítom, túlnyomó többségük nem is olvas internetes fórumokat, vagy ha igen, akkor egyik fülükön be, a másikon ki. Nem szeretném összetéveszteni az olvasóimat azokkal, akik a fórumokon megnyilatkoznak. Én soha egyetlen kedvenc íróm fórumán sem nyilatkoztam meg. A munkáik alapján ítélem meg őket, szeretem vagy nem szeretem őket. Én abban a hitben ringatom magam, hogy létezik egy olyan csendes olvasói többség, amelyik nem foglalkozik az internetes fórumok véleményével. Adott esetben nem is tud mást, csak hogy nem jelennek meg a könyvek.
Aki a M.A.G.U.S. azon formáját szerette, ami működött annak idején, az most is tudja a százoldalú rendszer alapján játszani, mert most újra a százoldalú rendszer kerül terítékre. A szerepjáték részben sosem voltam benne annyira, hogy azt mondhassam, a befolyásomnak különösebben szerepe lehetett volna, azt nálam avatottabb emberek alakították régebben is és alakítják most is. De nem szeretném, ha a szerepjáték olyan utakra tévedne, amit íróként vagy a világ alakítójaként nem tudok felvállalni. Ez valamilyen szinten sajnos már az Inomi alatt is megtörtént, ezt visszacsinálni már nem tudom, legfeljebb azt tudom tenni, hogy a magam ügyeiben az abban foglaltakat egyszerűen nem veszem figyelembe. Illetve másokra nem kényszerítem rá, hogy elfogadják, nem teszem követelménnyé a most induló írónemzedékek számára, hogy olyan köteteket fogadjanak el forrásként, amit én magam nem tartok annak.
Jobb lenne persze, ha ezek a kavarások nem lennének, nem kellene sakkozni mindenféle emblémákkal, újabb és újabb arculatokkal, hanem az egész a régi alapon működhetne… de őszintén szólva Wayne Chapmant nem a M.A.G.U.S.-logó tette népszerűvé vagy eladhatóvá – épp fordítva történt a dolog.
SFportal.hu: Köszönjük szépen a beszélgetést.
Az interjút készítette: Miyazaki Jun
Már a Keleti Szél 3. kötetete készül – Gáspár András interjú 1. rész
